Bentlakásos és bejárós táborok

Patrik: Esti program gyanánt egy bűvész szórakoztatja a nagyérdeműt. Kétkedve ülök le a fűbe, kizárt dolognak tartva, hogy engem ez akár egy percig is lekössön. Kellemesen csalódok, mert a bűvész – vagy inkább illuzionista – egyáltalán nem a megszokott fehér galamb-művirág-selyemkendő háromszögben mozog, hanem a közönséget teljesen bevonva téveszt meg mindenkit olyan természetességgel, hogy leesik az állam. Nemcsak érdekes, hanem kifejezetten vicces is az előadása. Villámgyorsan elrepül egy óra, és a tizenkét éven aluliaknak eljön a takarodó ideje. Lali szemében látok némi riadalmat, így felajánlom, hogy mivel úgyis éppen arra megyek – valójában nem –, így elkísérem a szobájáig. Iván telefonál, Ivettet tájékoztatja az elmúlt egy óra eseményeiről, a többiek pedig egymással röhögcsélnek, így viszonylag észrevétlenül lépünk le Lalival. Ahogy közeledünk a kollégium felé, úgy válik egyre csendesebbé, bár soha nem volt túl bőbeszédű. Most viszont a korábban egyszavas válaszaiból csak hümmögések lesznek. Ezért felkísérem egészen az ajtajáig, ahol vonakodva…