Bentlakásos és bejárós táborok

Patrik: Éva, így hívják. Nem ismerek senkit a korosztályomból, akinek ez lenne a neve. Itt tartunk a beszélgetésben, amikor a mosdóból kilép egy lány, végigmér engem, majd Évához fordulva megkérdezi, hogy mehetnek-e? Éva bólint, majd rám mosolyog. – Szia, Patrik – mondja, én meg elolvadok a hangjától. Annyira, hogy visszaköszönni is elfelejtek. Csak akkor jut eszembe, amikor eltűnnek a kijárat irányában. Ezek után már valóban nem sok kedvem van megkeresni a többieket, de mégis így teszek. Az előadás véget ért, mindenki számára eljött a takarodó ideje, így a tömeg pont ellentétesen mozog, mint én. Pár lépés után kiszúrom Ivánt, mivel kimagaslik az emberek közül, ráadásul nagy hangon telefonál. Na vajon kivel? Megvárom, amíg mellém érnek, majd együtt elindulunk a szobák felé. Nándi érzékeny búcsút vesz Amirától, de közben a táboroztatók, azaz ahogy itt nevezik őket, a mókusok már terelgetnek is mindenkit a kijelölt lakhelye felé. Iván is abbahagyja a csacsogást,…

Patrik: Miután kijövök Lali és Kornél szobájából, az első gondolatom az, hogy elmegyek lefeküdni. Aztán ezt elhessegetem, és arra jutok, hogy visszamegyek a többiekhez. A mosdók felé kerülök, és szinte azonnal kiszúrom a falnak támaszkodó lányt, akit tegnap óta figyelek. Aki mindig a tesómmal lóg. Láthatóan vár valakit a gondolataiba mélyedve. Lassítok, hogy minél tovább egy folyosón legyünk, és közben igyekszem minél feltűnésmentesebben bámulni. Azt hiszem, életemben nem láttam még ennyire szép lányt. Aki biztos, hogy reggel is pont úgy néz ki, mint este, és ehhez nem kell egy órát állnia a tükör előtt. Már majdnem egy vonalba érek vele, amikor hirtelen felpillant, észreveszi, hogy nézem, és rám mosolyog. – Helló – intek nagyon hülyén, mert valamit kell csinálnom. – Szia – köszön kedvesen, majd mielőtt továbblépnék, újra megszólal. – Te vagy Maxi tesója. Nem kérdezi, megállapítja. Mit lehet erre válaszolni? Érzem, ahogy teljesen lefagyok, aztán elegem lesz. Saját magamból.…

Patrik: Ugyan a többieknek megígértem, hogy visszamegyek hozzájuk, és közösen nézzük meg a késő esti előadást, de ez a két kölyök olyannyira szerencsétlenül néz rám, hogy nincs szívem magukra hagyni őket. Viszont nem vagyok túl jártas a pszichológiában sem. Azt hiszem, ez már kiderült. Nagyon gyorsan ki kell találnom valamit, mert a helyzet egyre kínosabbá kezd válni. – Én Patrik vagyok – nézek az ágyán görnyedt vállakkal ücsörgő fiúra. Kicsit hezitál, aztán ő is elárulja a nevét, Kornélnak hívják. Arra gondolok, hogy a két fiú már biztos váltott pár szót egymással korábban, de Lali váratlanul megszólal, és ő is bemutatkozik. Nekem meg leesik az állam, mert azért az komoly, hogy szobatársak, de még egymás nevét sem kérdezték meg eddig. Valami furcsa rosszkedvet érzek, úgyhogy leülök a szoba közepére, teljesen Kornél felé fordulva, és kérdezgetni kezdem magáról. Először akadozva, aztán egyre könnyebben válaszol. Amikor kiderül róla, hogy a tudóstáborba jött, végre…