Bentlakásos és bejárós táborok

Patrik: Takarodó után elég sokáig dumálunk Ivánnal. A késői időpontnak hála a telefonja egyszer sem csörög, úgy látszik, Ivett is pihen néha. Bár reggel már beszélgettünk a témáról, de ezek szerint a szobatársam napközben is kiszúrta, hogy egyáltalán nem vagyok rendben, így este sokkal jobban belemélyedünk a témába. Illetve elmesélem neki azt is, hogy mi volt Maxival. Szótlanul hallgat, miközben beszélek, közben néha fekvőtámaszokat (?) csinál, majd hümmög egy kicsit. Aztán közli, hogy dolgozni fogunk rajta. Így, többes számban. Ezzel a gondolattal alszunk el végül, már jóval éjfél után. Talán ezért fáj annyira reggel az ébresztő. Hiába dörgölöm a csipát a szememből, minduntalan összeragad, így kénytelen vagyok beállni a hideg víz alá a zuhanyzóba, mert másképp esélytelennek látom, hogy magamhoz térjek. A szobatársamon semmi hasonló nem látszik, úgy plankel a szoba közepén, mintha legalább tíz órát pihent volna egyhuzamban. – Arra gondoltam – cseveg közben –, hogy amikor rosszul leszel,…

Patrik: Éva, így hívják. Nem ismerek senkit a korosztályomból, akinek ez lenne a neve. Itt tartunk a beszélgetésben, amikor a mosdóból kilép egy lány, végigmér engem, majd Évához fordulva megkérdezi, hogy mehetnek-e? Éva bólint, majd rám mosolyog. – Szia, Patrik – mondja, én meg elolvadok a hangjától. Annyira, hogy visszaköszönni is elfelejtek. Csak akkor jut eszembe, amikor eltűnnek a kijárat irányában. Ezek után már valóban nem sok kedvem van megkeresni a többieket, de mégis így teszek. Az előadás véget ért, mindenki számára eljött a takarodó ideje, így a tömeg pont ellentétesen mozog, mint én. Pár lépés után kiszúrom Ivánt, mivel kimagaslik az emberek közül, ráadásul nagy hangon telefonál. Na vajon kivel? Megvárom, amíg mellém érnek, majd együtt elindulunk a szobák felé. Nándi érzékeny búcsút vesz Amirától, de közben a táboroztatók, azaz ahogy itt nevezik őket, a mókusok már terelgetnek is mindenkit a kijelölt lakhelye felé. Iván is abbahagyja a csacsogást,…

Patrik: Miután kijövök Lali és Kornél szobájából, az első gondolatom az, hogy elmegyek lefeküdni. Aztán ezt elhessegetem, és arra jutok, hogy visszamegyek a többiekhez. A mosdók felé kerülök, és szinte azonnal kiszúrom a falnak támaszkodó lányt, akit tegnap óta figyelek. Aki mindig a tesómmal lóg. Láthatóan vár valakit a gondolataiba mélyedve. Lassítok, hogy minél tovább egy folyosón legyünk, és közben igyekszem minél feltűnésmentesebben bámulni. Azt hiszem, életemben nem láttam még ennyire szép lányt. Aki biztos, hogy reggel is pont úgy néz ki, mint este, és ehhez nem kell egy órát állnia a tükör előtt. Már majdnem egy vonalba érek vele, amikor hirtelen felpillant, észreveszi, hogy nézem, és rám mosolyog. – Helló – intek nagyon hülyén, mert valamit kell csinálnom. – Szia – köszön kedvesen, majd mielőtt továbblépnék, újra megszólal. – Te vagy Maxi tesója. Nem kérdezi, megállapítja. Mit lehet erre válaszolni? Érzem, ahogy teljesen lefagyok, aztán elegem lesz. Saját magamból.…