Bentlakásos és bejárós táborok

Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit kérdez, hogy Ivett? Iván összehúzott szemöldökkel ránéz, majd elröhögi magát, és megvonja a vállát. – Ivett kicsit féltékeny – fordul felém nevetve Nándi. – Már volt szerencsém, engem is leellenőrzött – ismerem be, majd igyekszem rövidre zárni a témát, mert semmiképp nem akarok rossz ponttal indítani Ivánnál, hiszen vele fogok egy szobában lakni egy hétig. A lányok nem veszik a lapot, úgy tűnik, mindenkinek van Ivettről valamilyen sztorija. Mondjuk, az is igaz, hogy Ivánt látszólag egyáltalán nem zavarja, hogy a barátnője van terítéken, csak bólogat meg nevet minden történeten. Aztán ő is belekezd egybe: – És az milyen volt, amikor anyámat hívta fel, hogy leellenőrizze, hogy tényleg vele mentem-e bevásárolni? – kérdezi, majd a fűben hanyatt dőlve röhögni kezd. – Anyám meg csinált egy képet, ahogy állunk a boltban a húspult előtt, és átküldte Ivettnek.…

Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a korábbinál is nagyobb tömeg közeledik felénk. – Megjöttek a buszok – állapítja meg Klaudia, Iván osztálytársának a barátnőjének a barátnője. Egyébként Iván haverját Nándinak, a csaját pedig Amirának hívják. És az is kiderült, hogy Klaudia és Amira már voltak korábban is ebben a kecskeméti táborban, ezért ilyen jól informáltak. Bár tudok róla, hogy a létszám ötszáz fő turnusonként, azért az gondolatban igencsak másként hangzik, mint a valóságban. Nagyon sokan leszünk, ahogy megérkeznek Pestről azok, akik ezt a közlekedési formát választották. És nyilvánvalóan nem mindenki onnan jött. Mivel a tömeg pillanatok alatt elég nagy lesz, mi meg már amúgy is befejeztük a kajálást, úgy döntünk, hogy arrébb, a focipálya melletti füves részen táborozunk le inkább. A tábornyitóig és az azt követő témamegbeszélésig még van egy óránk, így csak addig vesszük sietősre, amíg kijutunk az érkezők tömegéből,…

Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta az asztalra könyökölve bámulom, ahogy egyik szendvicset tünteti el a másik után. Hatnál feladom a számolást, és nézelődni kezdek. Az a helyes lány időközben elment, helyette viszont egyre többen állnak sorba, és egyre többen ülnek az asztalok mellett is. Már éppen beütne a kajakóma, amikor Iván megszólal mellettem, a desszertről kezd beszélni, majd azzal a lendülettel felugrik, és elindul a büfé irányába. Hamar visszaér két csoki, két lány és egy fiú társaságában. Az egyik csokit lerakja elém, a kísérőit pedig bemutatja. A fiú az osztálytársa, a lányok közül az egyik az osztálytárs barátnője, a másik pedig az osztálytárs barátnőjének a barátnője. Miután sikeresen tisztázzuk a szociális kapcsolatokat, az új jövevények letelepednek mellénk. Hamar kiderül a beszélgetésből, hogy mindannyian a sporttáborba jöttek, így várhatóan az egész hetet együtt fogjuk tölteni. Ennek ismeretében újra szemügyre veszem az…