Bentlakásos és bejárós táborok

Patrik: Mondjuk, ez így nem tűnik túl konkrét tervnek, de mivel nekem eddig korábban ennyi ötletem sem volt, így inkább csak megvonom a vállam, és csendben maradok. Aztán megbeszéljük, hogy enni kellene valamit. Azonban mielőtt elindulnánk a hangár felé, Iván telefonja megszólal, jelezve, hogy Ivett készen áll a korai beszámolóra. Iván szokás szerint csak mosolyogva vállat von, majd fogadja a hívást. Én egy darabig tipródom az ajtóban, nem tudva, hogy mit csináljak, majd úgy döntök, hogy megvárom, amíg a szobatársam végez. Így visszalépek az ágyamhoz, és hanyatt vágódom rajta. Aztán eszembe jut a tegnap estének még egy mozzanata. Éva. Ezer éve nem látogattam semmilyen közösségi oldalt, most viszont ez lehet a megoldás. Maxi profiljával kezdem, de gyorsan falakba ütközöm, mivel nem nyilvános az oldala. Mi meg nem vagyunk ismerősök, így nem látok semmit. Szóval akkor most jelöljem be a tesómat? Közben Iván végzett, úgyhogy én sem hezitálhatok túl sokáig. Intek…

Patrik: Takarodó után elég sokáig dumálunk Ivánnal. A késői időpontnak hála a telefonja egyszer sem csörög, úgy látszik, Ivett is pihen néha. Bár reggel már beszélgettünk a témáról, de ezek szerint a szobatársam napközben is kiszúrta, hogy egyáltalán nem vagyok rendben, így este sokkal jobban belemélyedünk a témába. Illetve elmesélem neki azt is, hogy mi volt Maxival. Szótlanul hallgat, miközben beszélek, közben néha fekvőtámaszokat (?) csinál, majd hümmög egy kicsit. Aztán közli, hogy dolgozni fogunk rajta. Így, többes számban. Ezzel a gondolattal alszunk el végül, már jóval éjfél után. Talán ezért fáj annyira reggel az ébresztő. Hiába dörgölöm a csipát a szememből, minduntalan összeragad, így kénytelen vagyok beállni a hideg víz alá a zuhanyzóba, mert másképp esélytelennek látom, hogy magamhoz térjek. A szobatársamon semmi hasonló nem látszik, úgy plankel a szoba közepén, mintha legalább tíz órát pihent volna egyhuzamban. – Arra gondoltam – cseveg közben –, hogy amikor rosszul leszel,…