Bentlakásos és bejárós táborok

Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a korábbinál is nagyobb tömeg közeledik felénk. – Megjöttek a buszok – állapítja meg Klaudia, Iván osztálytársának a barátnőjének a barátnője. Egyébként Iván haverját Nándinak, a csaját pedig Amirának hívják. És az is kiderült, hogy Klaudia és Amira már voltak korábban is ebben a kecskeméti táborban, ezért ilyen jól informáltak. Bár tudok róla, hogy a létszám ötszáz fő turnusonként, azért az gondolatban igencsak másként hangzik, mint a valóságban. Nagyon sokan leszünk, ahogy megérkeznek Pestről azok, akik ezt a közlekedési formát választották. És nyilvánvalóan nem mindenki onnan jött. Mivel a tömeg pillanatok alatt elég nagy lesz, mi meg már amúgy is befejeztük a kajálást, úgy döntünk, hogy arrébb, a focipálya melletti füves részen táborozunk le inkább. A tábornyitóig és az azt követő témamegbeszélésig még van egy óránk, így csak addig vesszük sietősre, amíg kijutunk az érkezők tömegéből,…

Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta az asztalra könyökölve bámulom, ahogy egyik szendvicset tünteti el a másik után. Hatnál feladom a számolást, és nézelődni kezdek. Az a helyes lány időközben elment, helyette viszont egyre többen állnak sorba, és egyre többen ülnek az asztalok mellett is. Már éppen beütne a kajakóma, amikor Iván megszólal mellettem, a desszertről kezd beszélni, majd azzal a lendülettel felugrik, és elindul a büfé irányába. Hamar visszaér két csoki, két lány és egy fiú társaságában. Az egyik csokit lerakja elém, a kísérőit pedig bemutatja. A fiú az osztálytársa, a lányok közül az egyik az osztálytárs barátnője, a másik pedig az osztálytárs barátnőjének a barátnője. Miután sikeresen tisztázzuk a szociális kapcsolatokat, az új jövevények letelepednek mellénk. Hamar kiderül a beszélgetésből, hogy mindannyian a sporttáborba jöttek, így várhatóan az egész hetet együtt fogjuk tölteni. Ennek ismeretében újra szemügyre veszem az…

Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a tábor korábban szovjet laktanya volt, majd ebből avanzsált egyetemvárossá, illetve nyaranta táborrá. A hangár, mivel egy hangár, tényleg óriási. Elfér benne egyszerre a több száz táborozó, köztük a húgom, megbújva a sarokban, belebújva a telefonjába. A regisztráció is itt zajlik egyébként, minden táborozónak itt kell először lejelentkeznie. Mi azonban most kajálni jöttünk. Első nap még nincs ebéd, szendvicsek vannak, amiből gyorsan magamhoz veszek hármat, ami meg sem közelíti Iván adagját. Miközben kajálunk, járatom a tekintetem a többi táborlakón. Vegyes társaság, az biztos. De nem meglepő, sokféle tábor van itt egyszerre. A táncosokat meg a sportolókat messziről ki lehet szúrni, csakúgy, ahogy a kockákat. Amíg az előbbiek társaságba verődve beszélgetnek vagy kajálnak, addig az utóbbiak általában magányosan. Nem értem, hogy ehhez minek kell táborba jönni. Fél füllel hallgatva Ivánt bámulom tovább, amikor megakad a szemem egy…