Bentlakásos és bejárós táborok

Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési szokásaimról és arról, hogy van-e állandó barátnőm, illetve hogy milyen terveim vannak ezzel kapcsolatban. Eleinte megpróbálok kitérni a válaszadás elől, mivel ez mégiscsak magánügy, aztán hamar belátom, hogy ebben az esetben a legjobb, ha őszintén felelgetek, mert legalább előbb szabadulok. Mivel Ivett többnyire elégedett a válaszaimmal, így miután megjegyzi, hogy még keresni fog, megszakítja a hívást. Már alig várom. Kérdő tekintettel nyújtom Iván felé a mobilját, amire csak vállat von, és nevetve annyit fűz hozzá, hogy egyébként klassz csaj. Oké, nekem aztán édes mindegy. Mivel a program szerinti idegenvezetést lekéstük, így újdonsült szobatársammal megegyezünk abban, hogy magunk derítjük fel a területet. Az épületből kilépve céltalanul lődörögni és közben beszélgetni kezdünk. Iván a fővárosból érkezett, akárcsak én, és most először jár Kecskeméten, akárcsak én. Bóklászás közben ennél több hasonlóságot is felfedezek, és elég hamar arra jutok,…

Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván percekig telefonál, így vele sem tudok mit kezdeni. Igyekszem nem hallgatózni, de lehetetlen, mert egyáltalán nem fogja vissza magát. Szerintem nemcsak én, hanem az egész emelet is hallja a sok dehogyist meg csak téged, esküszömöt. Jobb ötlet híján a mobilomat kezdem nyomkodni, de ez engem soha nem kötött le igazán, úgyhogy közben fel-le ugrál a térdem, ahogy rázom a lábam. Hülye szokás, mindig ez van, ha unatkozom. Hirtelen egy telefon jelenik meg az enyém fölött. Iván nyomja az orrom elé a sajátját. – Veled akar beszélni – mondja úgy, mintha ez teljesen normális dolog lenne. – Ki? – kérdezem, mert szerintem nem normális a jelenet. Már az, hogy egy három perccel ezelőtt megismert srác, akiről a keresztnevén kívül semmit nem tudok, valaki olyannal akarja, hogy beszélgessek, akiről még annyi infóm sincs, mint róla. – A…

Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az egyik ágyon már a telefonját nyomkodva hever valaki. – Helló – köszörülöm meg a torkom, mire rám néz, ledobja a mobilt az ágyra, és minden erőlködés nélkül felpattan. Mondjuk, innentől lassítva látom a jelenetet, mert a srác legalább két méter magas, ami mellett a száznyolcvan centimmel hirtelen törpének érzem magam. – Kettőszázhárom – mondja a ki nem mondott kérdésemre. – Lelóg a matracról a lábam, viszont jól kosarazom – teszi hozzá, röviden összefoglalva a mérete előnyeit és hátrányait. – Patrik – mondom, miközben nyújtom a kezem. Én ugyanis a nevemet gyakrabban használom bemutatkozásként, mint egyéb paramétereimet. De egyébként nagyon szimpatikusnak találom a leendő szobatársamat. Feltéve, hogy jól sejtem, hogy miért pont ebben a szobában sziesztázott. – Iván – csap a tenyerembe, ami termetének megfelelően legalább másfélszer akkora, mint az enyém. Közben hátranéz, mert jelez a…