Bentlakásos és bejárós táborok

Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. – Bocs – ér mellém vigyorogva –, tudod, milyenek a csajok. – Mondjuk, ezt én pont nem tudom, mivel a hírnevemmel ellentétben még nem volt egy barátnőm sem. Volt egy lány az évfolyamunkon, aki nagyon bejött, egészen addig, amíg nem töltöttem vele pár percet kettesben. Nem vallanám be senkinek, mert szétszednének, de engem kiábrándítanak azok a lányok, akik azt játsszák (és remélem, hogy tényleg csak játsszák), hogy már mindent megtapasztaltak az életből, amit csak lehet. Nem feltétlenül vágyom arra, hogy sokadik legyek valakinek a listáján, mert futószalagon fogyasztja a kapcsolatokat. Persze látom, ha valaki szép, mivel van szemem, de ebben is eltér az ízlésem kicsit a többi srácétól. Utálom például, ha valakinek nem látszik az arca a smink alatt. Azt is, ha mindene kilóg a ruhájából. Szerintem kicsit sem vonzó. Ellenben a farmer pólóval, a lófarokba…

Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és mosolyogva – igen, mosolyogva – annyit mond, hogy a barátnője keresi. Ennek a srácnak aztán van idegrendszere, az biztos. Vagy titokban nyugtatókon él, és az egész táskája azzal van megtömve, hogy kitartson a héten. Mindegy, a lényeg, hogy egyedül maradok, mivel abból kiindulva, hogy mennyire kényelmesen helyezkedik el egy fa tövében, arra következtetek, hogy ez nem lesz rövid csevej. Megfordul a fejemben, hogy elővegyem a saját mobilomat, de nem szokásom céltalanul nyomkodni, meg különben is a szobában felejtettem. Hát, nem vagyok egy tipikus ilyen szempontból, az biztos. Szerencsére van egy húgom, aki hatszor annyit szórakozik mindenféle kütyüvel, mint az átlag, így a világegyetem rendje helyreáll, pótolja azt, amit én nem teszek meg. Egy kavicsot rugdosva egyre messzebb kerülök Iván nyugtatgató mormogásától meg Ivett telefonból kihallatszó hangjától. Hirtelen Maxit pillantom meg, naná, hogy mobillal a kezében.…

Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési szokásaimról és arról, hogy van-e állandó barátnőm, illetve hogy milyen terveim vannak ezzel kapcsolatban. Eleinte megpróbálok kitérni a válaszadás elől, mivel ez mégiscsak magánügy, aztán hamar belátom, hogy ebben az esetben a legjobb, ha őszintén felelgetek, mert legalább előbb szabadulok. Mivel Ivett többnyire elégedett a válaszaimmal, így miután megjegyzi, hogy még keresni fog, megszakítja a hívást. Már alig várom. Kérdő tekintettel nyújtom Iván felé a mobilját, amire csak vállat von, és nevetve annyit fűz hozzá, hogy egyébként klassz csaj. Oké, nekem aztán édes mindegy. Mivel a program szerinti idegenvezetést lekéstük, így újdonsült szobatársammal megegyezünk abban, hogy magunk derítjük fel a területet. Az épületből kilépve céltalanul lődörögni és közben beszélgetni kezdünk. Iván a fővárosból érkezett, akárcsak én, és most először jár Kecskeméten, akárcsak én. Bóklászás közben ennél több hasonlóságot is felfedezek, és elég hamar arra jutok,…