Bentlakásos és bejárós táborok

Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze tőlünk a fűben, azzal a kedves mosolyú lánnyal, akit a hangárban láttam. Mégis mennyi volt ennek az esélye? Habár magamat ismerve elég sok. Mert valahogy mindenkinek bejön – rajtam kívül természetesen –, hogy Maxi milyen. A haverjaim eleinte kiröhögik, aztán kis idő elteltével azt veszem észre, hogy kocsányon lógó szemekkel bámulnak rá, ha összefutnak vele a lakásunk valamelyik pontján. Vagy van a másik véglet, aki direkt elkezd bunkózni, amikor észreveszi magán, hogy rákattant a kocka tesómra. Az egyik ilyen haverom konkrétan nekiment a folyosón, és még csak annyit sem mondott, hogy bocs. Először szimplán bunkónak hittem, de elbizonytalanított az égővörös képe. Nem tudom, mit esznek rajta. Az, hogy jól néz ki – mások szerint –, az egy dolog. De amellett nem lehet vele semmiről beszélgetni, és állatira fent hordja az orrát. Most meg ott ül…

Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit kérdez, hogy Ivett? Iván összehúzott szemöldökkel ránéz, majd elröhögi magát, és megvonja a vállát. – Ivett kicsit féltékeny – fordul felém nevetve Nándi. – Már volt szerencsém, engem is leellenőrzött – ismerem be, majd igyekszem rövidre zárni a témát, mert semmiképp nem akarok rossz ponttal indítani Ivánnál, hiszen vele fogok egy szobában lakni egy hétig. A lányok nem veszik a lapot, úgy tűnik, mindenkinek van Ivettről valamilyen sztorija. Mondjuk, az is igaz, hogy Ivánt látszólag egyáltalán nem zavarja, hogy a barátnője van terítéken, csak bólogat meg nevet minden történeten. Aztán ő is belekezd egybe: – És az milyen volt, amikor anyámat hívta fel, hogy leellenőrizze, hogy tényleg vele mentem-e bevásárolni? – kérdezi, majd a fűben hanyatt dőlve röhögni kezd. – Anyám meg csinált egy képet, ahogy állunk a boltban a húspult előtt, és átküldte Ivettnek.…

Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a korábbinál is nagyobb tömeg közeledik felénk. – Megjöttek a buszok – állapítja meg Klaudia, Iván osztálytársának a barátnőjének a barátnője. Egyébként Iván haverját Nándinak, a csaját pedig Amirának hívják. És az is kiderült, hogy Klaudia és Amira már voltak korábban is ebben a kecskeméti táborban, ezért ilyen jól informáltak. Bár tudok róla, hogy a létszám ötszáz fő turnusonként, azért az gondolatban igencsak másként hangzik, mint a valóságban. Nagyon sokan leszünk, ahogy megérkeznek Pestről azok, akik ezt a közlekedési formát választották. És nyilvánvalóan nem mindenki onnan jött. Mivel a tömeg pillanatok alatt elég nagy lesz, mi meg már amúgy is befejeztük a kajálást, úgy döntünk, hogy arrébb, a focipálya melletti füves részen táborozunk le inkább. A tábornyitóig és az azt követő témamegbeszélésig még van egy óránk, így csak addig vesszük sietősre, amíg kijutunk az érkezők tömegéből,…