Patrik: Bejelölöm Maxit, közben viszont Iván kezd el valami videót bámulni a telefonján. Én is elfoglalom magam, és valahogy sikerül addig húznunk az időt, hogy arra eszmélünk csak fel, hogy Nándi telefonál, hogy hol vagyunk. Maradt kemény negyedóránk, hogy a foglalkozás előtt még bekapjunk valamit. A hangárhoz gyorsan odaérünk, tömeg sincs már. Mondjuk, miért is lenne, mindenki ott van, ahol lennie kell. A húgom viszont még ott ül az egyik asztalnál, mellette Éva, aki mellett egy harmadik lány ül, és érdeklődve hallgatja, hogy miről beszélnek körülötte. Éva felnéz, zavartan elmosolyodik, majd óvatosan biccent a fejével. A húgom nem vesz észre, a telefonját nézi, aztán már jön is az üzenet, hogy Kis-Koltai Maxi elfogadta a felkérést. Mostantól ismerősök vagyunk, láthatom az adatlapját. Viszont csak tíz percem maradt, így először felmarkolok két szendvicset meg egy almát, és csak azután kezdem böngészni a telefonom, hogy leülünk, és teletömöm a számat szalámis zsemlével. Nándiék már szedelőzködnek, mindenki végzett a reggelivel. Lalit sem látom sehol, ami miatt van egy kis bűntudatom. És Hajni sincs a reggelizők között. Nekem meg csak hét percem maradt, úgyhogy gyorsan átpörgetem Maxi ismerőseit. Éva nincs köztük.
Maxi: Ma is elég nagy késésben vagyok, de valahogy nem akaródzik elindulnom a robotikás terem felé. Ennek egyik oka, hogy Évával szeretnék beszélgetni, bár fogalmam sincs, hogy mit mondjak neki, illetve hogy van-e valami, amit egyáltalán mondani kellene. Másrészről pedig Ákos miatt sem annyira könnyű elindulnom. Nem igazán tudom, hogy hogyan viselkedjek a közelében. Ezért még akkor is nyammogok a szendvicsemen, amikor Éva és Luca már rég végzett. Csak intek nekik, hogy rohanjanak, nem kell, hogy más is elkéssen miattam. Az étkező közben kiürült, rajtam kívül csak a tesóm és a haverja, meg még pár fiú és lány reggelizik sietősen. Lenyelem az utolsó falatot is, de akkor meg megérkezik a szállítmány a büfé feltöltéséhez, nekem meg muszáj megnéznem, hogy hoztak-e valami újdonságot. Azt hiszem, ilyen mandulás jégkrémet tegnap nem láttam, bodzás üdítő pedig este egészen biztosan nem volt.
– Neked nem kéne a foglalkozáson lenned? – teszi fel a kérdést a büfés lány, miközben az órájára néz. De, kéne. Azt hiszem, ez az első alkalom, hogy nem rohanok robotikára.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
