Patrik: A szünetben Lalival és Arnolddal tartok, mivel Lali megkér rá. Először is ki kell deríteni, hogy a tudóstáborban hányan vannak és maradt-e hely esetleg, hogy a kissrác csatlakozhasson. Amíg a témavezetőnk a tudósok témavezetőivel beszélget, mi pár lépéssel hátrébb állunk, onnan hallgatjuk őket. Nem tudom, mire számítsunk, mert ahogy én hallottam, elég hamar feltöltődnek a helyek. Viszont nem várt esemény bármikor előfordulhat. Ahogy most is. Két jelentkező is beteg lett az utolsó pillanatban, így van helyük, és szívesen látják Lalit. Amennyiben ez mindenki számára rendben van. Lali már beszélt a szüleivel, szervezkedett Kornéllal, tulajdonképpen csak Hajni nem tud még semmiről. Őt láthatólag teljesen leköti a szőke fiú, akivel a szünet elején, egy másodperc töredéke alatt felszívódtak.
– Elmondod neki? – néz fel rám bizakodó képpel Lali. Mit tehetnék mást, bólintok. Így a kis védencem a szünet után már nem is jön vissza közénk, hanem vidáman köszönti Kornélt, aki a szünet végén visszatér a tudósok foglalkozására. Én meg megyek, és elmondom Hajninak.
Maxi: Mire a büféhez érek, az elmúlt két nap alatt összebarátkozott robotikások és az írótáborosok már egy asztalnál ülnek, és hangosan nevetnek valamin. Gyorsan választok magamnak egy jégkrémet – naná, hogy a legnagyobbat –, és bepréselődök Éva és Luca közé. Velem szemben Ákos épp Zétinek magyaráz valamit, de amikor észrevesz, felém fordítja a fejét, aztán rám mosolyog. A téma semmi különös, mindenki egyszerre magyaráz ezerféle dologról. Én érzem csak egyre furcsábban magam.
– Beszélhetünk valamikor? – kérdezem hirtelen elhatározással Évától, nehogy legyen időm meggondolni magam. Mint említettem, általában nem vagyok az a lelkizős típus.
– Persze – mondja csodálkozva. – Most?
A telefonomra pillantva megállapítom, hogy nincs túl sok időnk a szünet végéig, és azt is, hogy volt három nem fogadott hívásom a szüleimtől. Upsz. Lehet, hogy elfelejtettem tegnap felhívni őket? Így kénytelen vagyok az Évával való beszélgetést elhalasztani, és feltárcsázni helyette az aggódó ősöket. Anyu előbb kapja fel, minthogy hallanám, hogy kicsöng. Valószínű a telefonnal a kezében ácsorgott. Kicsit elszégyellem magam, ami hamar elmúlik, mert van itt még egy gyerekük, ha jól emlékszem. Vele is beszélhetnének.
– Szia anyu – veszem lazára, hátha megúszom a fejmosást. Hiú ábránd.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.











