Patrik: Iván nem zavartatja magát, én viszont kezdem magam tényleg kellemetlenül érezni, hogy még egyszer sem sikerült időben odaérnem. Arnold, az egyik témavezető csak int a szemével, amikor megérkezünk, de nem szól semmit, mert éppen Dóri, a másik témavezető foglalja össze, hogy mi várhat a mai napon. A bemelegítés után vendég érkezik, és a mai nap a capoeiráról fog szólni. Túl sokat nem tudok róla, de a lányok elég lelkesen reagálnak. Közben a szemeimmel felmérem a helyzetet, Lali egyben, látszólag nem szenvedett el tegnap óta különösebb traumát sem, legalábbis külső nyomai nincsenek. Kettővel mellette a nővére áll, sokkal kipihentebb arccal, mint tegnap. Neki, gondolom, jót tett az öccse nélkül töltött idő. Rám mosolyog, aztán visszafordítja a fejét Dóri felé.
– Akkor a késők kedvéért – bök oda egyet Iván és felém a tématanár – a bemelegítést csapatosan kezdjük, aztán párokban folytatjuk.
Majd megkér mindenkit, hogy álljon úgy, hogy kényelmesen elférjen kinyújtott karokkal is, és megmutatja az első bemelegítő gyakorlatot.
Maxi: Miután finoman kitessékelnek a hangár területéről, lassan andalogni kezdek a robotikaterem irányába. Érdekes, hogy mennyire más a tábor ilyenkor, amikor már mindenki a foglalkozáson van, ami tíz perce elkezdődött. Kicsit bűntudatom van, mert nem tartom okénak a többiekkel szemben, hogy ne legyek ott időben, de annyi minden kavarog bennem, hogy muszáj kicsit rendszereznem a gondolataimat. A mosdó útba esik, megmosom az arcom, és ellenőrzöm, hogy nem maradt-e mák a fogaim között a reggeli mákos patkóból. Az ajtón kilépve a már többször látott kissrácba ütközöm, aki most nem kérdez semmit, csak nézelődve elsiet mellettem. Vajon hol lehet a cilindere? Aztán nagy levegőt veszek, és sietve elindulok a robotikaterem irányába. Roland az ajtóban áll, mosolyogva fogad:
– De jó, hogy itt vagy, Maxi! – én meg még vacakabbul érzem magam a kedvességétől. A többiek közül néhányan felnéznek, köszöntenek. Ákos integet, hogy üljek mellé, ott van egy szabad hely. Nem akarok sokáig töprengeni, így elindulok az irányába. Nem veszek levegőt, mert tudom, milyen hatással van rám az illata. Habár ezt nem tudom órákon keresztül csinálni, de egy bő egy percig igen. Addig meg hátrasorolok minden mást a robotika mögé. Hiszen azért vagyok itt, nem másért.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
