Patrik: Takarodó után elég sokáig dumálunk Ivánnal. A késői időpontnak hála a telefonja egyszer sem csörög, úgy látszik, Ivett is pihen néha. Bár reggel már beszélgettünk a témáról, de ezek szerint a szobatársam napközben is kiszúrta, hogy egyáltalán nem vagyok rendben, így este sokkal jobban belemélyedünk a témába. Illetve elmesélem neki azt is, hogy mi volt Maxival.
Szótlanul hallgat, miközben beszélek, közben néha fekvőtámaszokat (?) csinál, majd hümmög egy kicsit. Aztán közli, hogy dolgozni fogunk rajta. Így, többes számban. Ezzel a gondolattal alszunk el végül, már jóval éjfél után. Talán ezért fáj annyira reggel az ébresztő. Hiába dörgölöm a csipát a szememből, minduntalan összeragad, így kénytelen vagyok beállni a hideg víz alá a zuhanyzóba, mert másképp esélytelennek látom, hogy magamhoz térjek. A szobatársamon semmi hasonló nem látszik, úgy plankel a szoba közepén, mintha legalább tíz órát pihent volna egyhuzamban.
– Arra gondoltam – cseveg közben –, hogy amikor rosszul leszel, akkor szólj – mondja a legkisebb erőlködés nélkül.
– És akkor? – kérdezem.
– És akkor majd kitaláljuk.
Oké.
Maxi: Az ébresztő hangjára nehezen nyitom ki a szemeimet, de amikor mégis megteszem, az első gondolatom az, hogy egyedül vagyok a szobában. A fantomszobatársam sehol, viszont a bezárt bőrönd árulkodik arról, hogy valaki járt rajtam kívül a szobában. Ez kezd egy kicsit ijesztővé válni, mivel ez a valaki úgy közlekedik, hogy én egyszer sem riadtam fel rá. Hamar összekészülődök – a fürdőben megtalálom a további nyomait annak, hogy valóban van itt más is –, majd átsietek Éváék szobájához. Pont akkor végeznek ő és Luca, a látható szobatársa. Hármasban indulunk reggelizni.
– Este találkoztam a tesóddal – mondja Éva, Luca pedig egyből lecsap a témára.
– Neked itt van a testvéred is? – kérdezi, majd elmeséli, hogy neki csak az unokanővére jött el, de nincs sok közös bennük, mert az unokatestvérét csak az unalmas programozás érdekli. Itt rám néz, zavartan elharapja a mondatot, és köhécsel párat. Mi meg Évával elnevetjük magunkat. Addig röhögünk, míg végül Luca is csatlakozik hozzánk. Kicsit később teszem fel Évának a kérdést:
– Találkoztál Patrikkal?
– Aha, de csak köszöntünk.
– Minek? – csúszik ki a számon. Mert oké, hogy a tegnapi nap más volt, mint amire számítottam, de azért nem ír felül tizenöt évet. Éva csak vállat von, majd elpirul. Mi a fene.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
