Tábori levelek Csipinek | 07

TÁBORNAPLÓ
PEOPLE TEAM tábor gyerekszemmel

Sorozatunkban bemutatjuk, milyen leveleket fogalmazott meg egy, a PEOPLE TEAM kecskeméti nyári táborában nyaraló diák otthon maradó barátjának.

Szülinap és forgatás

5. nap a táborban

Július 23. (csütörtök)

Csipi, ahoi!
Boldog születésnapot, drága barátnőm! Milyen jó, hogy egy napon születtünk, így soha nem felejtelek el felköszönteni. Neked hogyan telt a jeles nap? Nem mindennap 16 éves az ember.

Az én születésnapom felejthetetlen volt; kár, hogy nem lehettél itt.

Amikor felébredtem, Petra már nem volt a szobában. Furcsálltam a dolgot, hiszen Petrát kell mindig az utolsó pillanatban nógatni, hogy keljen már fel. Nem volt a Hangárban sem. Körbekérdeztem az ott lévőket, de senki sem látta. Vajon hol lehet? Nem hagyott üzenetet, és semmi nem utalt arra tegnap este, hogy tervezne valamit. Kilenc óra lett, és egyetlen csoporttársam sem jelent meg, hogy folytassuk a munkát. Felmentem a médiások termébe. Nem volt ott SENKI, egy árva lélek sem! Nem tudtam mire vélni a dolgot. Törtem a fejem, hogy vajon én felejtettem el valamit? Lehet, hogy ma idelátogat Scarlett Johansson, és mindenki vele forgat valahol? Vagy mindenki bement a városba? Már több üzenetet küldtem a médiás csoportba, de még csak meg se nézte senki. Hogyan lehetséges ez?

Bánatosan battyogtam a földszint felé, amikor egy alig hétéves kislány szaladt oda hozzám. A kuktatáborosokhoz tartozott – ezt onnan tudtam, hogy egy maszatos kötény volt rajta. A haja olyan lisztes volt, mintha őszült volna; ebben az életkorban ezt kevéssé tartottam valószínűnek. A kezében egy cetlit tartott. Ennyi állt rajta: „Gyere a kuktába!” Úgy vágtattam a főzőtáborosok főhadiszállása felé, hogy szegény kislány alig bírt velem lépést tartani. Közben átfutott az agyamon, vajon megfelelően vagyok-e felöltözve. A hajam tuti nagyon gáz, hiszen csak beletúrtam a tíz ujjammal reggel. Nem baj, erre találták ki a Photoshopot. A bejárat előtt a kis kukta végre utolért. Az utolsó pillanatban megakadályozta, hogy feltépjem az ajtót. Kelletlenül megálltam. Próbáltam meglesni az üvegajtón át, kik és hányan vannak ott. Sajnos csak elmosódó árnyakat tudtam kivenni. Aztán egy pár perc múlva Petra dugta ki a fejét, és intett, hogy szabad a pálya. Amikor beléptem, rájöttem, hogy nem kell aggódnom a külsőm miatt. Ott állt a teljes médiacsapat kócosan, rendezetlenül. Mazsi még félig pizsamában feszített, a pólóján csokoládéfoltok. Dani a sarokban kókadozott egy széken – még mindig mankózik –, látszott rajta, hogy nagyon álmos. Az asztal közepén egy hatalmas torta volt, pont 16 gyertyával a közepén. Nagyon meghatódtam. Az egész társaság felkelt hajnalban, hogy nekem sütit süssön. Volt éneklés, meg kölyökpezsgő. Az ikrek szabályos és egyforma négyzetekre vágták a finomságot. Nem tartott soká a buli, mert a kuktáknak el kellett kezdeni főzni. Azt is bevállalták, hogy eltakarítják utánunk a romokat.

A zsebpénzügy óta igyekszem figyelni Öcsire. Naponta többször megkeresem, és megkérdezem, mi újság. Ma vacsora után nem láttam a Hangárban, sőt a kis barátnőjét sem. Nem volt időnk tovább keresni, mert vészhelyzeti megbeszélést tartottunk a feketékkel. Az esti Mr. és Mrs. programra kellett volna egy-egy vállalkozó szellemű fiút meg lányt találni, aki hajlandó felmenni a színpadra, végigcsinálja a feladatokat, és akár még esélye is lehet megnyerni a vetélkedőt. Szegény mókusok, hiába próbálkoztak, senki nem jelentkezett. Bevetették az ajándék fagyit, az éjszakai focit, de hiába. Már-már úgy tűnt, hogy nem tudunk részt venni a versenyben, amikor Bazsi és Gazsi megmentették a helyzetet. Úgy döntöttek, hogy feláldozzák magukat a csapatért. Egyikük beöltözik lánynak. Talán még pluszpontokat is kaphatunk a kreativitásért. A mókusok nagyon hálásak voltak, cserébe ma éjfélig kaptunk forgatási időt a vámpírfilmhez.
Elszaladt az idő, meg is feledkeztem róla, hogy a tesóm még mindig nem került elő. Fel kellett készítenünk az ikreket az esti programra. Kerítettünk egy miniszoknyát. Megcsináltuk Bazsi sminkjét. Gazsi bajuszt és kalapot kapott. A műsor fergeteges volt. Nem is tudtam, hogy az ikrek a színpadra termettek. Minden versenyszámot megnyertek a vízköpéstől elkezdve a fekvőtámasz-bajnokságon át a palacsintasütésig. Tíz óra lett, és Öcsi még mindig sehol. Körbejártuk Petrával az egész tábort a trambulinoktól a raktárig. Sehol nem találtuk a srácot. Nagyon kezdtem aggódni, hol lehet. Aztán megkerestük a fehérek vezetőjét. Kiderült, hogy a kis furfangos felkapaszkodott egy mozijáratra, és már a második rajzfilmet nézi meg vagy tíz, hasonlóan szemfüles társával együtt. Tud élni a kölyök!

Az éjszakai forgatás kész katasztrófa volt. Úgy kezdődött, hogy csak az egyik színész lány jelent meg, mert a másik a szövegét tanulta. Petrának kellett beugrania. Nos, Petráról tudni kell, hogy nem egy színészóriás. Nézők előtt leblokkol, és egy hang sem jön ki a torkán, mozogni meg végképp nem tud. Szegény lány, úgy csetlett-botlott a jelenetben, mint egy lumbágós robot. A lumbágóval egyébként nagy sikert arattam. Senki nem tudta, mit jelent. Először mindenki azt hitte, hogy valami rovarféle. Úgy látszik, csak az én nagymamámnak vannak mozgásszervi problémái. Éjfélkor lejött a csapatvezetőnk, hogy most már menjünk aludni. Könyörögtünk neki, hagy maradjunk, mert nem leszünk készen. Megígértük, hogy nem lesz semmi baj, hisz itt vagyunk a táborban, nem áll szándékunkban megszökni. Jó fej volt, megengedte. Sőt, hozott a büféből pár szelet kenyeret meg felvágottat és zöldséget, ha megéheznénk. Szükség is volt rá, hisz a hatórai vacsora már régen volt, mi meg azóta egyfolytában csak rohangásztunk. Nagy nehezen felvettük a hiányzó jeleneteket. Dani meg az ikrek irányítottak, Mazsi kezelte a technikát. Amikor végeztünk, egy-egy szendviccsel a kezünkben letelepedtünk a Hangár végében lévő szivacsokra, és a bemutató vetítés menetét tervezgettük.

Egy autó motorjának zúgására ébredtem. A Hangárban megjelent a pék, meghozta a reggeli süteményeket. Hajnali öt óra volt. Kis csapatunkat valamikor egy óra tájban nyomhatta el a buzgóság. Semmi baj, gyorsan megreggeliztünk – Mazsi legnagyobb örömére még langyos volt a kakaós csiga –, és felmentünk zuhanyozni.

Kapcsolódó

Még több