Tábori levelek Csipinek | 05

TÁBORNAPLÓ

Sorozatunkban bemutatjuk, milyen leveleket fogalmazott meg egy, a PEOPLE TEAM kecskeméti nyári táborában nyaraló diák otthon maradó barátjának.

Sérülések és morzejelek

3. nap a táborban

Július 21. (kedd)

Csipike drága!

Eléggé szégyellem magam. A tábor előtt esküt tettem Anyának, hogy figyelek Öcsire. Kedd van, és még nem is beszéltem vele. Anya tajtékozva hívott. A táborvezetők telefonáltak a fiú miatt. Kiderült, hogy két nap alatt elköltötte az össze zsebpénzét. Most már értem, miért állta körül óriási tömeg a szünetekben. Mindenkit meghívott. Órák után előkerítettem. A fekete vászonsapkája volt rajta, amelyet mindig akkor vesz fel, ha bűntudata van. Megbeszéltük, hogy a büfészámlája nem végtelen. Annyira jó fej voltam, hogy odaadtam neki a zsebpénzem felét. A mai naptól kezdve napi limit van, nem költhet többet.

A keddet nem csak ez az esemény árnyékolta be. Dani focizás közben elesett, és kificamította a bokáját. Rögtön szóltunk a dokiknak – kettő is van belőle a táborban –, akik megállapították, hogy valószínűleg nem tört el, de azért meg kell röntgenezni. Engedélyt kértünk, hogy elkísérhessük. Láttam, hogy nagyon jólesett a srácnak a szolidaritás. Öröm az ürömben, hogy várakozás közben felfedeztük, milyen szuper forgatási helyszín lehet egy kórház. A félhomályos szűk folyosók, a zöld csempe, a fehér köpenyben futkosó orvosok. Óriási vágóképeket csináltunk. Ki mondja meg, hogy a kötés alatt nem vámpírharapás van? Mindent felvettünk. A röntgen aztán megnyugtatta a dokikat, hogy nincs nagy baj, csak enyhe ficam. Dani kapott két mankót, azzal fog az elkövetkező napokban közlekedni. Ha jól láttam, még élvezi is, hogy úton-útfélen megkérdezik tőle, mi történt. A nap végére az egész tábor arról beszélt, hogy Dani a világ megmentése közben szenvedett életveszélyes sérüléseket. A mi kis csapatunk egyre összetartóbb. Azt hiszen, igazán jó barátok lettünk.

Ma a kedvencünk, tészta volt ebédre. Most is mindenki annyit szedett magának, amennyit akart. A mókusok meg a tanárok a feltétekkel rohangásztak összevissza. Néhány tapasztalatlan kismókus túlvállalta magát. Azt gondolták, hogy elbírnak nyolc tányért egyszerre, így néhány adag szósz az asztal alatt landolt. Igyekeztek gyorsan eltüntetni a nyomokat. Arra nem gondoltak, hogy a szemfüles médiások mindent vesznek. Én szokás szerint választottam egy adag bolognait. Dani sajtos-tejfölöst kért, az ikrek meg mákosat. Mazsi mindhárom változatot végigkóstolta, majd az egészet megfejelte egy kis diós metélttel. Közben előadást tartott arról, hogyan kell három lépésben mattot adni, ha az ellenfélnek már nincs futója. Érdeklődéssel hallgattuk. Mazsi valahogy úgy tudja előadni a legszárazabb témát is, hogy muszáj rá odafigyelni. Tudom, hogy nem versenyezhetek a tengerparton elfogyasztott sült hallal, de a hangulatot nem adja vissza senki sem. Jövőre jöhetnénk már kismókusnak. Ezt majd átbeszéljük, hogy átállunk-e a sötét oldalra. Állítólag nincs visszaút.
A színész lányok 11 körül jöttek fel a szobába. Hullafáradtak voltak, mert egész nap próbáltak. Viszont számunkra is jó híreket hoztak: másnap mehetünk forgatni hozzájuk! Azt a feladatot kapták, hogy találjanak ki valamilyen horrorjelenetet. És olyan rendesek, hogy ránk gondolva egyeztettek az ikrekkel. Az ő vizsgafeladatuk a mi filmünk része lesz!

Bazsi és Gazsi ma ismét maradandót alkottak. Csúfos tréfát űztek az egyik, kajaügyeletben ülő mókussal. Bazsi egy fagyival a kezében látványosan elindult a kijárat felé. A mókus résen volt. Megállította és visszaküldte. Ezzel egy időben Gazsi egy ugyanolyan fagyi üres papírjával a kezében érkezett a kajaügyelethez az ellenkező irányból. Szegény mókus nem értette, hogy ez hogyan lehetséges, hiszen ő próbálta becsületesen végezni a munkáját. A kajaügyeletben csoportosuló gyereksereg egyre izgatottabban fészkelődött. Alig bírták visszatartani a belül bugyogó hahotázást. Bazsi és Gazsi ezt halálos nyugalommal megismételte még egy banánnal és a héjával, egy üres meg egy teli üveg üdítővel is. Szegény mókus! Az önbecsülése romokban heverhet.

Éjszaka kinéztünk Petrával a szobánk ablakán. A szemközti épületből – ahol a fiúk laknak – valaki fényjeleket küldött felénk. Nem értettük, mi szükség erre, hiszen mindenkinek van mobilja. Előkaptuk a telefonunkat, és mi is villogtatni kezdtünk a zseblámpákkal. Egy idő után feltűnt, hogy a fiúktól jövő villanások szabályos rendben követik egymást. Gyorsan írtunk Mazsinak, hogy ha teheti, nézzen ki az ablakon. Állapítsa meg, mi lehet ez. Mazsi mindenkinél okosabb, bíztunk benne, hogy ezt a feladványt is megoldja.

Néhány perc elteltével először egy fej, majd egy test jelent meg az egyik első emeleti ablakban. Mazsi úgy lógott ki a párkányról, mint valami légtornász. Jeges rémület töltötte el a szívemet. Csak nehogy kizuhanjon! Nem tudnám elviselni, ha miattunk zúzná össze magát. Csapattársunk egy ideig figyelte a jeleket, majd amikor visszabújt, jött is a megfejtés. Ezek morzejelek! Petrával beindult a fantáziánk: csak nem a jóképű sportos srácok akarnak nekünk üzenni? Ma egy asztalnál vacsoráztunk. Odakéredzkedtek hozzánk, mert másutt nem volt hely. A villanások továbbra is folytatódtak. Megkértük pufók barátunkat, ha lehet, még egyszer tegye kockára értünk a testi épségét. Élet-halál kérdésnek tűnt, hogy megtudjuk, mi áll az üzenetben. Mazsi kitornázta magát az ablakpárkányra – Dani fogta hátulról a lábát –, és figyelte egy ideig a fényjeleket. Egy idő után megírta a fordítást. Így szólt: „A macska ugrani készül. Ma éjjel elkapja az egeret.” Fogalmunk sem volt, mit jelenthet ez. Az izgatottságtól alig bírtam elaludni. Megjegyeztük, melyik szoba lehet az. Holnap utánajárunk.

Kapcsolódó

Még több