Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok, aztán lassan kezd beugrani a tegnapi nap és vele együtt a rosszulléteim. De nem bambulhatok sokáig, mert a zaj egyre csak ismétlődik. Az ágyak közé, a padlóra lepillantva pedig azonnal értelmet is nyer. Iván nyomja egymás után a fekvőtámaszokat elszánt arccal. Mindezt reggel hétkor, ahogy azt a telefonomra pillantva megállapítom. Visszadőlök a párnára, és próbálom csukott szemmel rendbe szedni a gondolataimat. Mi történik velem, hogy érzem magam, és a legfontosabb: akarok-e itt maradni egyáltalán? Bár sok választásom nincs, a szüleim Máltán, anyát meg biztos kiverné a frász, ha bejelenteném, hogy haza akarok menni. Vagy nem jelentem be, csak simán hazautazom. Itt tartok fejben, amikor Iván megszólal:
– Cső – mondja, én meg csodálkozva kinyitom a szemem, és visszaköszönök.
– Na mi a helyzet? – hagyja abba a reggeli edzést, és ül le velem szembe a saját ágyára a szobatársam. – Eltűntél este – folytatja, mivel én nem szólalok meg. – A csajok miatt? – kérdezget tovább. – Klaudia kicsit sok tud lenni – ismeri be, aztán várakozóan rám néz. Én meg már nem azon gondolkodom, hogy hazamenjek-e, hanem azon, hogy mennyit áruljak el Ivánnak magamról.
Maxi: Este igyekeztem minél halkabban belopakodni a szobába, hogy ne ébresszem fel az ismeretlen szobatársamat, ha már alszik. Nem aludt, egyáltalán nem volt sehol, ami azért különös, mert én is a takarodó utáni percekben érkeztem az épülethez. A fürdőben sem volt, így némi vállvonogatás után lezuhanyoztam, majd ágyba bújtam azzal a szándékkal, hogy elolvasok pár cikket, amíg megérkezik. Nem jött be a dolog, a második cikk közepén kiesett a kezemből a telefon. Persze ezt már csak reggel rakom össze gondolatban, amikor megállapítom, hogy odakint süt a nap, én pedig a telefonommal és a karommal a fejem alatt töltöttem az éjszakát, amitől zsibbad a bal kezem és megnyomódott az arcom. Azonnal a szomszéd ágyra pillantok, ami üres. Szépen bevetve, letakarva, mintha senki nem aludt volna rajta. Hajlok afelé, hogy ez így is lehetett, de a bőrönd az ágy mellé rakva, amit már este kiszúrtam, azt mutatja, hogy járt itt valaki az éjjel. Most ugyanis nyitva van, és biztosan emlékszem, hogy este még zárva volt. Remek, van egy fantom szobatársam.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
