Sorozatunkban bemutatjuk, milyen leveleket fogalmazott meg egy, a PEOPLE TEAM kecskeméti nyári táborában nyaraló diák otthon maradó barátjának.
Újratervezés
7. nap a táborban
Július 25. (szombat)
Kedves Csipi!
Utolsó nap. Szomorú vagyok, de egyben örülök is, mert hamarosan találkozunk. Az eredményhirdetés kicsit csalódást okozott, mivel nem a feketék nyertek. Szerintem ennek kizárólag az lehet az oka, hogy te nem voltál itt. Öcsivel viszont madarat lehet fogatni, hiszen ő a győztes fehérekhez tartozik. Vagy öt fényképet csináltatott magáról a hatalmas, aranyszínű tábori kupával. Ülve, állva, fekve és még mindenféle pózokban. Haza szerencsére nem hozhatja a serleget, nem férne be a kocsiba. Elég lesz elhelyezni a rengeteg ajándékot. Én két könyvet és egy kalapot választottam. Azon gondolkodtam, hogy van még idén turnus, visszajöhetnénk az utolsóra. Mit szólnál hozzá? Mi lenne, ha most először nem a filmezést választanánk, hanem – mondjuk – a táncot? Vagy a fotózást? Ami fix, hogy jövőre két hétre jövünk a színészekhez. Ők olyanok, mintha egy másik világban élnének. Kipróbálnám, milyen az.
Délután megérkeztek Anyáék. Öcsit alig találtuk meg. Már kezdtem aggódni, hogy az utolsó pillanatban tűnik el. Aztán megtudtuk, hogy újdonsült barátnőjét kísérte ki a tábori buszhoz. Még a kislány csomagját is cipelte. AZ ÉN ÖCSÉM! Aki a szemetet is csak hosszas könyörgés árán viszi ki, ha egyáltalán. Öcsi annyira komolyan vette a zsebpénz miatti dorgálást, hogy az utóbbi napokban alig költött valamit, így a zsebpénzem jó részét visszakaptam – Csipi, veled fogom elmozizni!
Apa újra összefutott a volt iskolatársával, így volt időnk még egy utolsó gyors csoportfagyizásra. Elmondtam a többieknek, hogy szeretnénk visszajönni az utolsó turnusra. Az ikrek meg Petra nem érnek rá. Mazsi nem nyilatkozott. Dani sejtelmesen mosolygott. Mindegy, mi azért vállaljuk be szerintem.
Az út hazafelé eseménytelenül telt el. Azt leszámítva, hogy amikor megemlítettem a pluszturnust, Apa majdnem az árokba hajtott. Később bevallotta, hogy azért lepődött meg ennyire, mert azt hitte, hogy valaki elárulta a meglepetést. Neked mondták már? Ha nem, akkor most figyelj! A szüleink olyan jó fejek, hogy nem hagyják, hogy ne nyaraljunk együtt. Mindkettőnk szülinapi ajándékaként jöhetünk együtt még egy turnusra! Amint leszálltatok a repülőről, azonnal hívj fel, és mindent megbeszélünk! Addig is én, azt hiszem, elkezdek mosni és újra csomagolni. Anyát a ruháim közelébe sem engedem.
