Sorozatunkban bemutatjuk, milyen leveleket fogalmazott meg egy, a PEOPLE TEAM kecskeméti nyári táborában nyaraló diák otthon maradó barátjának.
Nélküled nem ugyanolyan
A nyári tábor előtt I.
Július 17. (péntek)
Kedves Csipi!
Nagyon sajnálom, hogy idén nem tudsz jönni a táborba. Nem lehetne az utolsó pillanatban még áttenni a családi nyaralás időpontját? Tudom, hogy lehetetlen. Nélküled semmi nem lesz ugyanolyan. Ez lenne a hatodik közös évünk a PEOPLE TEAM-ben. El sem hiszem, hogy tízéves korunk óta Kecskeméten töltünk együtt egy hetet. Megígérem, hogy mindenről részletesen beszámolok majd. Mindennap írok, hogy ne maradj le semmiről.
Még csak péntek van, de már elkezdtem pakolni. Rutinos táborozóként tudom, mire lesz szükségem. Anya ezt nem így látja. Szerinte már megint annyi cuccot készítettem elő, mintha egy expedícióra indulnék. Minden évben ez van. Közelharcot vívunk a bőrönd méretét illetően.
Anya nem fogja fel, hogy a csillogós fekete miniszoknyára igenis szükség van – a hozzá illő magas sarkú cipővel együtt. Soha nem lehet tudni. Azt sem érti, hogy egy hétre minek négy pulcsi. Egyrészt kiszámíthatatlan, mennyire lesz hideg esténként. Másrészt nem tudhatom előre, melyikhez lesz éppen kedvem.
Idén először az öcsém is velem tart; remélem, nem fog sokat lógni a nyakamon. Anya azt persze soha nem kifogásolja, hogy Öcsi csomagjának nagy részét a sapkagyűjteménye teszi ki. A kissrác egy pillanatra sem hagyja szabadon a fejét. Sem éjjel, sem nappal. Hiába kérdezzük, nem árulja el, miért.
