…se monitort, se gépet az infóból. Eddig is ez volt a szokás, továbbra is ez.
Július 22. 17:03:29
Ezt minden évben beírom a csoportba. Már jó előre. Mert az infósok felelnek a több mint 100 számítógépért. Már megint nincs meg egy. Tuti erre járt egy robotikás vagy filmestanár, és felkapta. Persze nekik is kell, de a leltárt én vezetem. Azt is jeleztem, hogy kell vastag ragasztószalag a vezetékekre. Arra szerencsére jött reakció. Vesznek, hoznak. Nem tudok mást tenni, mint várok, hogy valaki visszaírjon.
Most kicsit furcsának tűnik a számtechfolyosó. A fények villódznak, mintha ki-kimaradna az áram néhány másodpercre. Hirtelen sötét lesz. A bejárat felől hatalmas dörrenést hallok. Füst árasztja el a helyiséget. Felpattanok, és futni kezdek az ellenkező irányba. A szemem szúr, köhögök, és folyik a könnyem. Hátrapillantok, és fekete maszkos alakokat látok, akik hatalmas zsákokba pakolják a tábor értékes számítógépeit. Ha kell, a tábor hősi halottja leszek, de ezt nem hagyhatom!
Felkapok egy hosszabbítót, és ostorként forgatva a fejem fölött nekitámadok az egyik rablónak. Az meghökken, nem számított ekkora ellenállásra. Védekezően maga elé tartja a kezét. Sikerül lerántanom a símaszkot a fejéről. Az álca alatt feltűnik a filmesek vezető tanárának arca. A döbbenettől hátrálni kezdek.
Ebben a pillanatban fényár terül el a számítógépek fölött. A háttérben meglátok egy kamerát, mögötte a teljes filmesgárda. A hasukat fogják a nevetéstől. Vihogva mutogatják vadiúj szerzeményüket, egy füstgépet. Ekkor döbbenek rá, hogy főszereplője lettem az idei tábor első kandi kamerás forgatásának. Most persze én is velük nevetek.
Mindenképpen revansot veszek, amolyan számteches módra. Ebben biztosak lehetnek!
