…kedvet érez egy kis lépcsőmászáshoz, valamint nem bánja, hogy vizes lesz, jöjjön a zöld 800-as szintre. Nagyon köszi! Nyomj egy reakciót, ha jössz!
Július 23. 17:07:37
„Aki a zöld lépcsőházban futni tervez, ne tegye, mert csúszik! Még 10 percig legalább, mert vizes egy kicsit.”
Ahhoz képest, hogy vagy 10 lájkot kaptam a kérésemre, csak egy ember ért ide segíteni. Mindenki rohan, pakol, hiszen holnap jönnek a gyerekek. Meg – mondjuk – azt sem lehet tudni manapság, mit is jelent egy lájk igazából. Igaz, hogy így is gyorsan végeztünk, ha jól nézem, 8 perc 29 másodperc kellett ahhoz, hogy felmossunk 2 liter kiborult sárga meg kék festéket. És a 8 és fél percbe még az is belefért, hogy picassói magasságokba emelkedve igazi műalkotásokat hozzunk létre a nyolcadik emelet folyosójának padlóján.
A felmosófej hamarosan zöldet varázsolt a kék és a sárga színből. Lefényképeztem minden fázist. Minden törlőmozdulat után megálltunk, és megpróbáltuk kitalálni, mit ábrázol az egyre szélesebben elterülő kép. Olyan volt, mintha egy sárga virágokkal teli, zöld réten bámultuk volna a felhőket, azon tanakodva, milyen formát is látunk beléjük. Csak most nem felfelé néztünk, hanem lefelé. Volt ott a Supermantől kezdve a kiskutyán át a szobabicikliig minden. Ahogy hígult a festék, annál halványabbak lettek a színek, és elmosódottabbak a kontúrok.
Egy ponton aztán alkalmi segítőtársam rám kacsintott, és a földre löttyintette a flakonokban maradt festéket. Annyira élveztem a játékot, hogy nem tudtam haragudni rá. Egy komplett fotókiállítás anyaga készült el pár perc alatt, és kezdetét vette egy (remélem) életre szóló barátság is.
(A figyelmeztetés megtette a hatását: nem csúszott el senki.)
