Kellemes csalódást okozott egy nyári tábor Reninek. Lássuk, miért találta kiválónak a PEOPLE TEAM kecskeméti táborát a lány.
„Egyszer jártam a PT-ben. A három legmeglepőbb dolog: a nagy szobák, a rengeteg ember, illetve a felkészültség, hogy minden szekcióhoz megvannak a megfelelő felszerelések.
Mivel két barátnőmmel mentem, volt társaságom, de még ott is megismerkedtem új emberekkel, és az egész szekciónak egy kicsi, de nagyon jó társasága volt. Remekül szórakoztunk. A két barátnőmmel, akikkel mentem, sikerült egy hármas szobába kerülnünk, aminek nagyon örültünk, egyrészt, mert nem kellett külön szobába mennünk, másrészt a szoba baromi jó és nagy volt, úgyhogy szerencsések voltunk. A probléma ott kezdődött, hogy első nap este, mikor a barátnőm, Eszter elment fürdeni, kb. 5 perc után egy sikoltást hallottunk a másik barátnőmmel, Grétivel, aztán kinyílt a fürdő ajtaja, és Eszter kisétált törülközőben, még vizes és samponos hajjal, és közölte, hogy nem jön a hideg víz. Egyszerre kezdtünk nevetni, és alig bírtuk abbahagyni. Azután rájöttünk, hogy minél gyorsabban, kb. 3 perc alatt kell befejezni a fürdést, amíg felmelegszik a víz.
A PT ezerszer jobb, mint amit elképzeltem, és ahol eddig jártam. Nagyon kellemes csalódás volt, a szoba nagy volt, tiszta, kényelmes ágyakkal, sok tárolórésszel. A fürdőszoba is tiszta volt, egyedül a tusolóval volt ugye egy kisebb gondunk, de azon kívül minden tökéletes volt. Szerintem az egész tábor jól van berendezve, tetszett, hogy a fiú- és lányház egymással szemben van, így kialakítva közte egy folyosót, azután pedig a hangár, ami előtt tetszettek a pingpongasztalok, és az is, hogy a hangár oldalról nyitott. A tenisz- és focipálya is tök jó volt, az előbbin sokat játszottunk.
A kedvenc szekcióm egyértelműen a filmestábor, ahol tavaly, az első PT-m alkalmával voltam. A barátnőm javaslatára mentem oda vele együtt, és nem bántam meg, nagyon jól éreztem magamat. A társaság, a felügyelők a lehető legjobbak voltak, és a filmkészítés folyamatát is élveztem. Médiásként programokra nem igazán mentünk, viszont bőven volt más elfoglaltságunk helyettük, egy percet sem unatkoztunk. A legkedvesebb élményem a filmbemutató, mikor a szekciónkkal együtt néztük meg az egyhetes munkánk eredményét. A leghasznosabb tapasztalatom: ne menjek soha pulcsi nélkül a 410-esbe, mert nem lehet leállítani a klímát.
A kedvenc ételem a kukoricás rizs volt rántott hússal, mivel itthon is ez a favoritom. Nagyon ízlett még természetesen a pizza és a bolognai is, bár a tésztának picit lisztíze volt. A reggelire választható péksütik is finomak voltak.
Egyszerűen nincs olyan dolog, ami nem tetszett, az egész egy nagy és jó buli volt. Én a PT-ben töltött hét alatt inkább a szórakozást részesítettem előnyben, de tanultam egy kicsit a vágásról, a kamerakezelésről és a forgatókönyvírásról, valamint arról is, hogy hogyan kell igazi csapatként működni.
Mivel a PT előtt már sok ottalvós táborban megfordultam, messzebb is, ezért nem igazán féltettek a szüleim, tudták, hogy vigyázok magamra, és ott vannak a barátnőim és persze a sok felügyelő. Utólag nagyon örültek, hogy ilyen jól éreztem magam, és hogy a szállás és minden is jó volt, én pedig egy kicsit nyitottabb lettem az új emberek és dolgok iránt.”
