Patrik: Nem tudom, mióta ülhetünk Maxival a földön, és öleljük egymást abban a kitekert pózban, de érzem, hogy kezd nagyon kényelmetlenné válni a helyzet. Hirtelen egy hang szólal meg a…
Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy hozzáérek az arcához, a könnyei még jobban megerednek. – Mi a fene bajod van? – már…
Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy megöleltük-e egymást valaha. Iszom pár kortyot a vízből, majd a homlokomhoz szorítom a…
Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. – Nyugi – suttogom rekedten –, megmaradok. A hangomtól még idegesebb lesz. – Mi van veled?…
Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi majdnem kitöri a nyakát. Ijesztően nagyot esik, annyira, hogy mindannyian egyszerre pattanunk fel a fűből,…
Patrik: Miután a koncert véget ér, rögtön előkerül az És most mit csináljunk? kérdés. Nekem tulajdonképpen mindegy, amúgy is csak sodródom. Szívem szerint visszamennék a szobámba, és ledőlnék az ágyra,…
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel ebben egyeztünk meg délutáni program gyanánt. Nekem, mondjuk, sok közöm nincs a zenéhez, de mindegy,…
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna. Nagyon könnyen el tudok vele beszélgeti. Ebben annak is szerepe van, hogy rengeteget kérdez, és…
Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi felpattan egy trambulinra, de mindenki más inkább csak úgy tesz, mintha csinálna valamit. Hajni ott…
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal azonban semmiféle olyan problémám nincs, ami nem érint másokat. Legalább ezer fok van, és egy…