Mit csináljunk? – 32. rész

TÁBORNAPLÓ
PEOPLE TEAM tábor

Patrik: Miután a koncert véget ér, rögtön előkerül az És most mit csináljunk? kérdés. Nekem tulajdonképpen mindegy, amúgy is csak sodródom. Szívem szerint visszamennék a szobámba, és ledőlnék az ágyra, de ez akkora lúzerség lenne, hogy még foglalkozni sem akarok komolyabban az ötlettel. Szerencsére nem kell állást foglalnom, mert a többiek gyorsan kitalálják, hogy vacsoráig menjünk vissza a trambulinokhoz. Nándi ki akar próbálni egy ugrást, Iván meg röhögve hátba vágja azzal a felkiáltással, hogy ő meg szívesen végignézné. Ezért a trambulinok felé vesszük az irányt. Vannak ott páran, de nem vészes a helyzet. Egyrészt mert nemrég ért véget a koncert, és még mindenki csak tervezgeti a délutánját, másrészt mert olyan hőség van, hogy megmoccanni is nehéz, nemhogy trambulinozni. Nándi felpattan az egyik kifeszített anyagra, és ugyan egy kicsit sziszeg, amikor a fekete részekhez ér, de elszánt arccal nekiáll ugrálni. Egy darabig figyelem, és közben érzem, ahogy teljesen bezsibbadok a melegtől meg az általános délutáni kómától. Mellettem Hajni, aki mellett Lali tépkedi a füvet maga elé bámulva. Én meg teljesen átérzem, hogy mi járhat most a fejében. És nagyon sajnálom őt is és magamat is. A francért ilyen nehéz ez?

Maxi: A koncert véget ér, mi pedig a hangár felé vesszük az irányt, mivel ott lehet jégkrémet venni, a robotikás fiúk pedig kihívták egy csocsóversenyre az írótáboros srácokat. Mondjuk, a nemek aránya a két tématábor esetében nem ugyanaz, sőt. Az írótáborosok között összesen két fiú található, de Botond és Ákos összehaverkodott Bercivel és Boldival, és vérre menő küzdelemre kell számítani. Szerintük. Szerintem hülyék, de mivel nincs jobb dolgom, velük tartok. Azt senkinek nem árultam el, hogy verhetetlen vagyok csocsóban. Patrikkal kis korunkban a nagyszüleinknél töltöttük a nyarak nagy részét, és ott semmi mást nem lehetett csinálni, csak a bokáig érő patakban fürdeni a libákkal, vagy a helyi kocsmában csocsózni. Az egyetlen közös bennünk, hogy irtózunk a libáktól, így maradt a csocsó. Ahogy nézem a fiúkat, gyorsan megállapítom magamban, hogy simán nyernék bármelyikükkel szemben, de ez egyelőre az egók versenye, így kivárok. Nem kell sokáig. Botond egy gól után ugrik egyet, majd annyira szerencsétlenül érkezik a földre, hogy kifordul a bokája. Még összeszorított fogakkal próbálkozik egy ideig, aztán körbenéz.

– Ki áll be? Le kell ülnöm egy kicsit.

Eljött az én időm.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.


Kapcsolódó

A sorozat többi része

PEOPLE TEAM tábor

Vacsora után – 40. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem tudom, hogy minek a hatására, de kétszer annyit vacsorázok, mint általában. Lali mellettem marad a nővérével együtt, mert abban maradtunk, hogy majd evés után beszélgetünk. Velem ellentétben ők…
PEOPLE TEAM tábor

Vacsora – 39. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá. Nándi még mindig a trambulinon pattog, Iván pedig telefonál – gondolom, Ivett-tel –, amikor visszaérek…
PEOPLE TEAM tábor

Vissza a többiekhez – 38. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam távol a többiektől. Azt fogják hinni, hogy valami komoly nyavalyám van, olyan, amit senki nem…
PEOPLE TEAM tábor

Hová tűntünk? – 37. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem tudom, mióta ülhetünk Maxival a földön, és öleljük egymást abban a kitekert pózban, de érzem, hogy kezd nagyon kényelmetlenné válni a helyzet. Hirtelen egy hang szólal meg a…
PEOPLE TEAM tábor

Más vagyok, mint hittem – 36. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy hozzáérek az arcához, a könnyei még jobban megerednek. – Mi a fene bajod van? – már…
PEOPLE TEAM tábor

Patrik és Maxi – 33. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi majdnem kitöri a nyakát. Ijesztően nagyot esik, annyira, hogy mindannyian egyszerre pattanunk fel a fűből,…
PEOPLE TEAM tábor

Más, mint hittem – 35. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy megöleltük-e egymást valaha. Iszom pár kortyot a vízből, majd a homlokomhoz szorítom a…
PEOPLE TEAM tábor

A testvérem – 34. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. – Nyugi – suttogom rekedten –, megmaradok. A hangomtól még idegesebb lesz. – Mi van veled?…
PEOPLE TEAM tábor

Délutáni koncert – 31. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel ebben egyeztünk meg délutáni program gyanánt. Nekem, mondjuk, sok közöm nincs a zenéhez, de mindegy,…

This will close in 21 seconds