Sokszor kérdezik tőlem, hogyan teltek a napjaim, miközben fiatal lányként egy nyári táborban dolgoztam.
Először is: nagyon érdekes volt!
Miután felkeltünk, a többi lánnyal, akikkel együtt dolgoztam, felébresztettük a táborozó kislányokat. Ezután a reggeli és a közös imádság következett. Nekem ez nagy újdonság volt, mert otthon sosem keltem reggel 8-kor, és nem szoktunk imádkozni sem.
Az ima végeztével a társaimmal együtt elmentünk a kisebb fiúkhoz, akikkel vallási énekeket, imádságokat gyakoroltunk. Ez ugyanis egy zsidó tábor volt – bár nem ortodox, de majdnem –, így hát sokféle különböző tevékenység és program tette lehetővé, hogy a gyerekek megismerjék az izraeli kultúrát. Sokan jöttek Izraelből, és ez a kultúra érezhetően jelen volt, mindent áthatott. Ami még különleges volt ebben a táborban, hogy a kicsik a szüleikkel együtt töltötték az éjszakákat.
Visszatérve a napirendre
A táborban különféle művészeti szekciókat kínáltak, a zenétől a színházon át a kötéltáncig rengeteg választási lehetőséggel. A kisebbeknek egyéb művészeti és sportprogramokat is szerveztek. A mi feladatunk az volt, hogy elkísérjük őket ezekre a programokra, amelyeket a kijelölt tanárok vezettek.
A délelőtti foglalkozások után következett az ebéd. Az én csapatom 11 kislányból állt, volt néhány egészen apró, 2-3 éves gyerkőc is közöttük, rájuk külön oda kellett figyelni. Ebéd után az apróságokat lefektettük, és a délutáni szieszta alatt én is megpróbáltam aludni. Amikor a gyerekek felébredtek, elmentünk a tóhoz. Ezzel véget is értek a napi szervezett programok, és minden gyerek visszatért a szüleihez a saját szobájukba.
Ja igen, a vacsorát majdnem kifelejtettem! Késő délután vacsoráztunk. Amikor volt szabad időm, kihasználtam a lehetőséget, hogy megfürödjek. Az igazat megvallva nem volt könnyű sem a 11 kislány, sem pedig a szobatársaim mellett egy kis énidőt találni, így amikor mégis alkalom adódott rá, mindig kihasználtam a nyugalmas perceket.
Az estém kétféleképpen alakult
Az egyik lehetőség az volt, hogy gondoskodni kellett a szobában lévő lányokról, vagyis csak másnap kaptam kimenőt. A másik opció pedig az volt, hogy szabad az estém. Nagyon örültünk, mert a beosztást, hogy ki mikor ügyel, legtöbbször mi, a szobatársak egymás között egyeztethettük.
Nemcsak egyes estéink voltak szabadok, de szabadnapot is kaptunk hetente egyszer. Ilyenkor elhagyhattuk a tábor területét. Legtöbbször a Friday’sbe mentünk fagyizni, esetleg a Walmartba – és ennyi. Nem sok lehetőség volt a környéken a szórakozásra. Néha szerveztek buszokat Bostonba. Tíz dollárt kellett fizetni; ebben benne volt a visszaút is. Szóval néhányszor Bostonban töltöttük a szabadnapot, ami nagyon szuper volt.
Kigyűjtötte: Béres Gergő és Pokorny Szilárd
Forrás: vivirafuera.intriper.com
