Most még ugyan tél van, de 5-6 hónap múlva már nyoma sem lesz a hónak és a hidegnek. A gyerekek még nem élvezhetik a nyári szünetet május körül, de a napsütést, a meleget igen. Tervezgethetik nyári programjaikat a szüleikkel, barátaikkal.
Ilyenkor mindig felmerül a tábor gondolata, ami valószínűleg a szülőktől, nagyszülőktől ered, mert nekik ebből a korszakból szép számítógépekkel együtt nőttek fel, gyakorlatiasak. A két csoportnak „hagyományos” táborélményei vannak: számháború, Balaton, Zánka, építőtábor. Nem negatív értelemben írok erről, ez ahhoz a korhoz igazodott, sok szép emlék kapcsolódik hozzá, akkor ez volt a trend. Maradtak a Z-k és az alfák. Ők már beleszülettek az annyit emlegetett digitális világba, elképzelhetetlen nekik az eszköznélküliség. Rengeteg információt kapnak, amit másfajta módon dolgoznak fel, mint a szüleik, nagyszüleik. Érthető, hogy a gondolkodásmódjuk is megváltozott, hogy mindenre tudjanak reagálni. Nekik ingerekre van szükségük. A szervezőknek pedig meg kell találniuk azokat a témákat, programokat, amik őket lekötik, úgy, hogy az alapvető értékeket is közvetítsék, és egy kicsit lelassítsák őket.
Mit nyújthat nekik ez az egy hét?
Kiléphetnek a komfortzónájukból, mások lehetnek egy időre, élményeket is kapnak.
A feladat adott, mert a megváltozott életkörülmények megváltoztatták a keresletet is. Ebből következik, hogy a kínálatot is ennek megfelelően muszáj alakítani, hogy a táborozás mint üdültetési forma továbbra is a felszínen maradjon, és sok-sok fiatalnak ugyanazokat a csodálatos élményeket nyújtsa, amit a szüleiknek, nagyszüleiknek évekkel ezelőtt.
Kropokné Kiss Éva
