A halloween mára a többség által elfogadott jeles nappá vált Magyarországon is: ijesztő jelmezt öltenek, töklámpást faragnak az óvodások, narancssárga és fekete színben pompáznak október 31-e közeledtével az iskolai aulák, a nagyobbak fantáziájába a halál, a gonosz férkőzik a sötét őszi estéken. Az üzletekben szellem- és zombijelmezekbe botlunk az éves kísértő eseményre készülve.
Borzongatni
A tény, hogy az emberek szeretnek másokat megijeszteni és maguk is szeretik a rémületet. Ajtók mögül kiugorva, meglepetésszerű mozdulatokat és ravasz trükköket alkalmazva, hátborzongató sminket viselve, kísérteties üzeneteket tükrökre írva régóta felélesztjük a riadalmat. A horror műfajú filmek, videójátékok, könyvek, tévéműsorok népszerűsége a bizonyíték, mennyire szeretünk a halandóság gondolatával foglalkozni. Feltetted már valaha magadnak azt a kérdést, miért élvezzük annyira ezt a rémítő időszakot?
Szeretünk félni
A félelemnek biológiai okai vannak: a félelem a test érzelmi-biokémiai válasza az észlelt veszélyes helyzetre, fenyegető veszedelemre. Amikor félünk, szervezetünk adrenalint és egyéb hormonokat termel. Ezek támogathatnak bennünket abban, hogy megbirkózzunk a helyzettel: harcolunk vagy menekülünk. Noha nem vagyunk valós veszélyben, horrorfilmnézés vagy szellemvasutazás közben hasonlót tapasztalunk. Sok ember keresi a félelmetes helyzeteket, számukra pozitív élmény a félelem, szinte betépnek, míg mások arcuk elé emelik a popcornos kosarat, hogy eltakarják a szemüket egy-egy hajmeresztő jelenetnél.
Együtt félni
A halloween lehetőségeket biztosít számunkra, hogy biztonságosan felfedezzük félelmeinket a társas kötődéseken keresztül. Kutatók kimutatták, hogy a horrorfilmek iránt érdeklődő embereknek az átlagosnál nagyobb szükségük lehet társas és érzelmi ösztönzésre: más emberek reakciója fokozza élvezetüket, közelebb érezhetik magukat egymáshoz egy kísérteties jelenet nézésekor.
Élők és holtak
Álarcban, egy szereplőt megjelenítve gátlásainkat elengedhetjük halloween éjszakáján. Megbirkózhatunk azzal, amitől félünk, azáltal, hogy a „bőrébe bújunk”. Zombik, bohócok, vérfarkasok, babák, vámpírok látványától libabőrösök leszünk, mert ugyan emberszerűek, körvonalaik azonban elmosódnak az élők és a holtak világa között. A pánikot keltő, minket zavarba ejtő dolgokhoz közelebb kerülve félelmeink fölé emelkedhetünk.
Fordította: Dobai Katalin
Forrás: cornerstoneclinic.ca
