Ugyan Évi még nem táboroztatott a PEOPLE TEAM-ben, de a barátaitól annyi jót hallott a PT-ről, hogy úgy érezte, neki is ott a helye. Íme, az ő bemutatkozása!
Mutatkozz be, kérlek!
Reznicsek Évi vagyok, egy 24 éves egyetemista Budapestről. A PEOPLE TEAM-be egy barátnőm ajánlása által jelentkezem, aki már több éve táboroztat. Idén ősszel fogom megkezdeni az ötödik évemet spanyol–angol tanár szakon az ELTE-n. Szabadidőmben kirándulni, írni, sütni-főzni, SUP-ozni, tengerikajakozni szeretek a legjobban, vagy a barátaimmal és a családommal tölteni minőségi időt. A tanulmányaimból két félévet Erasmuson töltöttem: fél évet a horvátországi Split városában, fél évet pedig Spanyolországban, Salamancában. Mind a kettőtől rengeteget kaptam: megismertem önmagamat, önállóbb lettem, világot láttam, és sok új barátra tettem szert a világ minden pontjáról. Emellett, ahogy ezt a tanulmányaim is mutathatják, szeretek gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozni. A volt gimimben minden évben csapatvezetőként tevékenykedtem a Csibetáborban, ahol az újdonsült kilencedikeseket vezettük be a gimis élet rejtelmeibe. Évek óta korrepetálok, tanítok angolt és spanyolt, többek között egy szakkört is tartottam a volt gimnáziumomban. Leírhatatlan érzés támogatni a diákokat álmaik elérésében, önbizalmuk fejlesztésében, és látni az arcukon az örömöt, amikor egy-egy hullámvölgy után sikerélményük van… vagy a felhőtlen boldogságot és átszellemülést a közös játékok alatt. Azt hiszem, ezekre nem csupán tantermi keretek között kerül sor, hanem a táboroztatás is éppen erről szól. Ott lenni mögöttük és mellettük, támogatni őket örömükben, bánatukban és álmaik kergetésében. Arról nem is beszélve, hogy a táborban a gyerekek egyfajta „mini-Erasmust” élnek át: sok új embert ismernek meg, felfedezik, kik is ők valójában, mindezt pedig tanulás, játékok és kihívások közben. Megtisztelő, nagy felelősséggel járó és egyben izgalmas feladat őket ebben segíteni. Úgy érzem, mind szakmailag, mind emberileg sokat kaphatnék, fejlődhetnék a táboroztatás során. Remélem, hamarosan találkozunk! Én már alig várom…
Fejtsd ki: miért most, miért velük, miért ezt, miért a PT-ben?
Csupa jót hallottam a PT-ről azoktól, akik már voltak ott, és nagyon meghozták a PT-s táboroztatáshoz a kedvemet. Szívesen kipróbálnám magam egyetemistaként, tanár szakosként is táboroztatói szerepben, hiszen utoljára a volt gimimben, gimisként táboroztattam. Azóta sok elméletet tanultam, és sok gyakorlatot is szereztem a tanulmányaim és a munkám során. Emellett megtisztelő, nagy felelősséggel járó és egyben izgalmas feladatnak gondolom a táboroztatást, hiszen ott állhatok a gyerekek mögött az önismeret, az önállósodás, a tábori élmények szerzése során, támogathatom őket örömükben, esetleg nehézségeikben. Úgy érzem, szívesen dolgoznék táborban gyerekekkel, és ismernék meg új embereket mind a táborozók, mind a táboroztatók között. Ahogyan azt is érzem, hogy nagyon sokat tanulhatnék szakmailag és emberileg is a PT-ben való táboroztatásból. Izgatottan várom!
Stresszeltél valaha a táborban? Hogyan kezelted?
Csoportvezetőként számtalan alkalmam volt a gimiben stresszelni: hogy jól érezzék magukat a táborozók, hogy jól sikerüljön a közös előadásunk, hogy a kirándulások alatt mindenkinél legyen elég víz… vagy a nézeteltérések megoldása a táborozók vagy a táboroztatók között. Ezeket mind-mind szép sorban, a helyén kezelve próbáltam megoldani, odafigyelve a részletekre és arra, hogy ott legyek fejben.
Mi volt a legdurvább táboros melód?
Nem gondolnám, hogy volt durva munkám eddig a gimis táborok alatt, legalábbis nem úgy éltem meg semmit. Nagyon szerettem a volt gimimben csoportvezető lenni. A kedvencem mindig az első napok izgalma volt: látni, hogyan kezdenek az egymást alig ismerő „csibék” feloldódni az ismerkedős játékok, a csapatépítés során.
Mit irigyelsz a táborozóktól?
Nagyon izgalmas lehet a különböző témájú táborokba járni, elmerülni az érdeklődési körükben egy kicsit délelőttönként, mindenféle iskolai-jegyszerzős kötöttség nélkül. Mindezt egy táborban, pihenéssel és szórakozással egybekötve.
Mondj egy élményt abból az időből, amikor még táborozó voltál!
Habár még sosem voltam a PT-ben, a kedvenc gimis tábori élményem az, amikor az egész tábor egy születésnapos lány köré gyűlt, és neki énekeltünk gitárkísérettel a földön, törökülésben ülve, majd mind megöleltük. Egy nagy, tábori, közös ölelés lett belőle.
