Egy tábor, amelyben az extrovertált és az introvertált gyerekek is jól érzik magukat. A PEOPLE TEAM Alapítvány 1991 óta táboroztat, mára turnusonként mintegy 500 diákot fogad az ország (és a világ) minden tájáról. Egy korábbi táborozó, Sete eleveníti fel a PT-s emlékeit.
„Összesen öt különböző évben voltam a PT-ben: 2012, 2013, 2014, 2015 és 2016 – ezekben az években eleinte kettő, majd három heteket maradtam, ez – ha jól számoltam – összesen 91 napot jelent. Első táborozásomkor próbáltam úgy viselkedni, mint a mindennapokban, vagyis egy poszterként. Látja az ember, hogy ott van, gondolja magában, »Huh, egy poszter«, és aztán továbbáll végezni a dolgát. Mindig is más voltam, mint az átlag, de évről évre egyre jobban szocializálódtam a »szaktársaimmal«.
Elég kellemes emlékeim vannak a táborról, de talán egy „nerd camp” a visszahúzódók számára (14–17 éves korosztályt megcélozva), Dungeons and Dragons és hasonló szerepjátékok, Lore Discussion: Gyűrűk Ura, Star Wars, Harry Potter… Felelősségteljes internethasználat, a reklámblokkoló hasznossága és minden egyéb dolog, amit sztereotipikusan a „nerd”, „geek”, „weeb” stb. kategóriába sorolnánk.
Egyszer órák közben elmentem az infósokhoz a női épület pincéjébe. Sajnos minden gép foglalt volt, de láttam, hogy az egyiknél filmet néz valaki. Megállok mögötte, és mit veszek észre? A Fűrészt nézi. Nem tudom, hány éves lehetett, de mikor hátrafordult, és azt látta, hogy mögötte állok, és nézem vele a filmet, kihagyott egy ütést a szíve…
♫ Médiások vagyunk, f*sza gyerekek,
Értünk dalolnak a sörösüvegek,
Értünk tejelnek a tarka tehenek,
és az egyik fel-ki-ált!
MÉDIA♫
(A ritmusa közel van a Battle Hymn of the Republichoz, és nem, nem én találtam ki, de 10 év után is emlékszem rá.)
Ismerjük a hangárban a levest. No talán ’14-ben vagy ’15-ben volt egy csípős leves, amit szó szerint nem lehetett megenni. Senki nem tudta. Erre valamelyik héten jön egy srác (pont hozzánk, médiára), aki szemez a csípős levessel. Vesz egyet. Megeszi. Még mindig éhes, megveszi a másodikat, azt mondja, hogy még fér belé. Oké, megveszi a harmadikat, a felét belapátolja, majd kijelenti, hogy jóllakott. Egy picit bekönnyezett a csípős levestől, ezért *dobpergés* megvakarta a szemét. Három és fél tányér CSÍPŐS leves után megvakarta a szemét. Na olyan gyorsan sem láttam még senkit a mosdóba sietni.
A szállást szerettem. A megszokott környezetemből kiesve egy kellemes élményben részesültem. A zuhanyzóknak a lelógó sötétítő/takaró részét nem bírtam, mert valahogy zuhany közben hozzám tapadt, hideg volt, és mindig a frászt hozta rám. Szerettem a környezetet, a romos laktanya olyan érzetet keltett bennem, mintha a világ végén lennék, elrejtve a modern világ bajaitól. Ugyanakkor a térképet nézve pozitívumnak tartom, hogy egyre több épületet újítanak fel, vagy a javíthatatlant lerombolják, és újat építenek a helyére.
Amennyire szeretek enni, annyira nem emlékszem a kajára. A pizza mindig jó volt, főleg, amikor Ater beállt a hangár végébe, és kézzel tépte a „szeleteket”, és mindenki 1/3-ad pizzával ült asztalhoz. Ugyanakkor arra emlékszem, hogy mindennap más volt a kaja, és amennyire lehetett, változatos volt, tehát ez egy nagy pozitívum. Talán ’16-ban történt, hogy több szülő panaszkodott, mert a gyerekeik azt mondták, hogy „nincs mit enni”. Pedig nem azzal volt a baj, hogy nem volt mit enni, hanem hogy finnyásak voltak, és nem kívánták az aznapi ebédet. A kaják közötti ingyenbaracknak és egyéb gyümölcsöknek mindig örültem, a reggelit sokszor kihagytam egy kis extra alvás javára, de azzal sem volt sosem bajom. Esetleg lehetett volna többet porondon a görögdinnye…
Mit tanultam a PT-ben? Elsajátítottam egy alapvető kommunikációs képességet annak érdekében, hogy ne mondhassanak teljesen antiszociálisnak. A tematikus foglalkozásokon tanultak közül a kamerakezelés úgy-ahogy megmaradt, de a videóvágást tábori szinten sikerült elsajátítanom – az osztályom szalagavatós videóját így sikerült összeszerkesztenem, nem lett egy mestermunka, de sikerült megríkatnom az osztálytársakat vele.
A mindennapi élethez alapszintű tudást lehet elsajátítani a táborban, ami jól jöhet az élet minden területén. Például a kuktatáborban meg lehet tanítani a gyerekeket a főzés alapjaira. A sporttábor a táborozó egészségének jó. Ami meg az informatikával kapcsolatos, az a felelős számítógép-használati készségek elsajátítására és egyéb, a jövőben esetlegesen fontos készségek megtanítására jó, pl. 3D modellezés alapjai.
Nem voltam a PT-nél jobb táborban. A PEOPLE TEAM előtt jártam angol– és úszótáborokba, de ezeket úgy éltem meg, hogy rám lettek erőltetve, a PT-t meg én választottam. Úgy érzem, változtam miatta. Ha nem mentem volna, akkor mindennap egy szobámban ülő, külvilágtól erősen elzárkózott ember lennék, de úgy érzem, hogy a tábor hatására… ha nem is mondanám magam nyílt embernek, de tény, hogy segített valamilyen szinten megnyílni.
Nem emlékszem olyanra, ami nem tetszett volna a táborban. Talán csak az a rossz, hogy időközben felnőttem, és nem mehetek többet. Úgyhogy aki teheti, szórakozzon helyettem is a nyáron, mert az élet nem fenékig tejfel, és szerintem nem tudtam 2016 óta úgy kikapcsolódni, mint amennyire a PT-ben.”
