Zsófi, hidd el, hogy időnként jó, ha előbújsz a biztonságot adó háttérből, és megmutatod magad. Mindenkiben vannak értékek, amelyeket jó, ha ki tud mutatni. Az sem utolsó, ha képes vagy kifejezni magad, kiállni mások elé, és elmondani azt, amit tudsz vagy éppen gondolsz. Nehéz – főleg ismeretlenek előtt – megnyílni, de amikor átesel az első beszélgetésen, sokkal jobban fogod érezni magad, és felszabadulsz.
Elmesélem neked Szilvi történetét…
Szilvi a PEOPLE TEAM írótáborába jelentkezett. Úgy érezte, ott csendben maradhat, és foglalkozhat a saját dolgával. Nagyon klassz fantáziavilágot talált ki, amelyről rengeteg történetet írt, és nagyon sok képet is rajzolt hozzá. Beszélni azonban nem szeretett. Folyton elkapta a dadogás, leverte a víz, és úgy érezte, összevissza mondja a szavakat. Azt gondolta, egyetlen értelmes mondat sem hagyta el a száját.
Eleinte még nem ismert engem sem. Szépen, csendben töltötte a napjait a táborban. Írogatta a történeteit.
Ági, a turnusvezető kiadott nekik egy nagy feladatot. Azt kérte, hogy írjanak egy nagyon szép történetet unikornisokról, varázslókról, tündérekről, orkokról. Szilvinek rettentően tetszett az ötlet, mert éppen ilyen lényekről szóltak a meséi is. Minden szabadidejét írással töltötte.
Aztán amikor elérkezett a péntek este, az írótáborosok vacsora után ott maradtak az ebédlőben. Ági egy meglepetésműsorral várta őket. Bejelentette, hogy nincs meghívott vendég. Ma egymással készítenek interjút, hogy ezt is gyakorolják. Mindenki a saját történetéről fog beszélni, mint egy könyvbemutatón.
Szilvit elöntötte a víz. Úgy érezte, képtelen lesz megszólalni. Ekkor találkoztam vele én. Ott ültem a széke mellett egy neki címzett üzenettel a lábam alatt: „Mesélj még!”
Szilvi magához ölelt, és remélte, hogy nem lesz már idő arra, hogy őt is meghallgassák. Csendesen üldögélt, és figyelte, ahogy egyre fogynak az interjúalanyok. Mindenkinél Ági volt a kérdező.
Végül Szilvi sem úszta meg. Ági felhívta a képzeletbeli színpadra. Szilvi lábai remegtek az izgalomtól. Kezében velem odatántorgott a székhez, és leült.
Ági kedvesen rámosolygott, majd a kilétem felől kérdezte. Szilvi elmesélte, hogy Nyunyóka vagyok, egy kedves kis féllény. Ági folytatta a beszélgetést, majd terelgette a kérdéseket a történet irányába. Szilvi teljesen megfeledkezett arról, hogy a többiek ott ülnek, és őt hallgatják. Belemerült a beszélgetésbe, egyik válasz érkezett a másik után.
Végül hatalmas tapssal zárult az interjú. Ági elmondta, hogy nem baj, ha időnként kicsit több figyelmet kapunk, mint szeretnénk. Nagyon fontos, hogy olyankor se veszítsük el az önbizalmunkat. Nincsenek rossz válaszok, hiszen a véleményünkre kíváncsiak. Ez nem egy felelés vagy egy dolgozat. Itt nyugodtan mondhatunk, amit csak akarunk. A figyelem egyfajta tisztelet egymás iránt. Meghallgatni a másikat, esetleg vitába szállni vele nem is olyan rossz dolog.
Te szereted, ha a figyelem rád terelődik?
Kovács Dalma
