Patrik: Miután kijövök Lali és Kornél szobájából, az első gondolatom az, hogy elmegyek lefeküdni. Aztán ezt elhessegetem, és arra jutok, hogy visszamegyek a többiekhez. A mosdók felé kerülök, és szinte azonnal kiszúrom a falnak támaszkodó lányt, akit tegnap óta figyelek. Aki mindig a tesómmal lóg. Láthatóan vár valakit a gondolataiba mélyedve. Lassítok, hogy minél tovább egy folyosón legyünk, és közben igyekszem minél feltűnésmentesebben bámulni. Azt hiszem, életemben nem láttam még ennyire szép lányt. Aki biztos, hogy reggel is pont úgy néz ki, mint este, és ehhez nem kell egy órát állnia a tükör előtt. Már majdnem egy vonalba érek vele, amikor hirtelen felpillant, észreveszi, hogy nézem, és rám mosolyog.
– Helló – intek nagyon hülyén, mert valamit kell csinálnom.
– Szia – köszön kedvesen, majd mielőtt továbblépnék, újra megszólal. – Te vagy Maxi tesója.
Nem kérdezi, megállapítja. Mit lehet erre válaszolni? Érzem, ahogy teljesen lefagyok, aztán elegem lesz. Saját magamból. Tényleg bénázni akarok egész héten? Nyilvánvaló a válasz.
– Igen, de jobb szeretem, ha Patriknak szólítanak – válaszolom látszólag lazán, és szemben vele megállok, és felveszem azt a testtartást, amit ő.
– És te?
Maxi: Ákos még mindig várakozóan néz rám, én meg próbálok rögtönözni.
– Öööööö… – Na ez nem sikerült túl jól. Ákos elneveti magát, majd megismétli a kérdést:
– Nem akarsz valamit inni?
Ja, hogy csak ennyi. Erre nagyon könnyen tudok válaszolni. Illetve kéne tudnom, csak hirtelen fogalmam sincs arról, hogy akarok-e inni valamit, vagy sem. Igazából annyira lefagyok, hogy az sem jut eszembe, hogy erre mit lehet egyáltalán válaszolni. Ákos vár egy pár pillanatig, aztán sarkon fordul, én meg egy másodperc töredéke alatt térek magamhoz, és nem értem, hogy hogy lehetek ennyire balfék. Most meg elmegy egy szó nélkül. Ez az én formám… De nem sikerül végére érnem a gondolatmenetnek, mert Ákos visszanéz a válla felett.
– Na, jössz? – És úgy mosolyog hozzá, hogy a szívem olyan veszettül kezd kalimpálni, hogy attól félek, hogy kiugrik a mellkasomból. De, szerencsére, ha az agyam még nem is szerzi vissza az uralmat a lábaim felett – legalábbis én így érzem –, valami miatt mégis megindulok Ákos felé. És közben az jár a fejemben, hogy én tényleg beleestem ebbe a srácba egy nap alatt? Erről nem volt szó.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
