Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd asztalnál reggelizik, természetesen a helyes lány társaságában. Ő nem néz felénk, de a lány igen, és összeakad a tekintetünk. Kíváncsian figyel, alig észrevehetően elmosolyodik, majd visszafordul a húgomhoz. Iván is felfigyel a jelenetre, és a fejével Maxi felé biccentve rákérdez, hogy ugye ő a testvérem. Kelletlenül biccentek, de szerencsémre nem kell válaszolnom, mert Iván a rezgő telefonjára pillant, és mosolyogva közli, hogy Ivett keresi. Tegnap óta van annyi tapasztalatom, hogy tudom, hogy nem lesz rövid a beszélgetésük, így a tegnapi hiányos vacsora kompenzálásaként elindulok, hogy szerezzek magamnak még valami kaját. Nem sietem el a dolgot, de amikor újra az asztalhoz lépek, Iván még csak a tegnap estét részletezi, kitérve arra, hogy egyáltalán nem beszélgetett más lányokkal, de ha mégis, akkor sem nézett rájuk. Kísértetiesen emlékeztett minden a tegnapi beszélgetéseikre, és újfent ámulattal gondolok Iván türelmére, mert engem ez a lány még ismeretlenül is kiborít. Közben Maxiék, felállva a mellettünk lévő asztaltól, elsietnek az épületek irányába. A francba. Egy perc múlva kezdődik az első foglalkozás. A kezeimmel kalimpálva igyekszem felhívni magamra Iván figyelmét, aki elég lassan kapcsol, majd még két percig búcsúzkodik. Így mire leteszi a telefont, már öt perce a sportpályán kéne lennünk. Mit csinál ilyenkor a sporttáboros? Természetesen fut.
Maxi: Kicsit sokáig húzzuk az időt a reggelinél, és már akkor késésben vagyunk, amikor elindulunk a foglalkozások felé. Berci az épület előtt várja Évát, majd sietve el is köszönnek tőlem, és belépnek a bejáraton. Még el kellene mennem a mosdóba, meg vissza akartam menni a szobámhoz egy rágóért, de egyikre sincs időm, nemhogy mindkettőre. A mosdó viszont nem várhat, azt mindenképpen útba ejtem. Már a kezemet mosom, amikor felbukkan egy apró fiú, és megszólít:
– Nem láttad a cilinderemet?
Annyira meglep a szitu, hogy még kioktatni sem jut eszembe amiatt, hogy a lánymosdóban tartózkodik.
– Ööööö, nem – válaszolom neki a vizes kezeimet megrázva. Lemondóan legyint, annyit felel, hogy sejtette, majd ahogy jött, úgy el is tűnik. Én meg megállapítom a telefonomra nézve, hogy már tíz percet késtem. Akkor most futás.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
