Dóra 18 éves, nem is olyan régen még táborozott a PEOPLE TEAM-ben, legutóbb azonban már kistanárnak jelentkezett a kecskeméti gyerekfesztiválra.
Mutatkozz be, kérlek!
Csizmadia Dóra vagyok, 18 éves, elhivatott, kíváncsi, kalandozó szellemű, élni szerető lány, kielégíthetetlen fejlődésvággyal. Gimnáziumba járok, első nyelvem az angol, informatikai irányba szeretnék továbbtanulni. Kiadásaimra a zsebpénzemet diákként HR-gyakornoki munkával szerzem, a közösségi szolgálatos 50 órámat táboroztatással gyűjtöttem össze. Barátokat szívesen gyűjtök a világ minden tájáról, ráadásul van egy ikertestvérem is. Habár kedvenc színem a narancs, nagyon szeretem a zöld teát, a zenét és a zöld csomagos rágógumit. Táborozóként 5 évet táboroztam a PEOPLE TEAM-mel, most a második hétre akár kismókusként, a harmadik hétre Barna Geri mellé drónos kistanárként jelentkeznék. Megtisztelő lenne!
Stresszeltél valaha a táborban? Hogyan kezelted?
Már biztosan előfordult, de nem igazán jellemző. Nem látom sok értelmét, célszerűbb gondolkodni és cselekedni. Igyekszem ilyenkor inkább kihasználni a stressz által összegyűlt adrenalint, hogy minél jobban fókuszáljak vagy teljesítsek. Azt hiszem, nyomás alatt az ember néha „szupererőt” is szerez. Tök menő!
Mi volt a legdurvább táboros melód?
A legdurvább táboros melóm az irodalmi táborban volt, lapzárta előtt. Minden évben készült a tábor végére egy tábori újság a gyerekek írásaiból és illusztrációiból. A karantén után sajnos már csak ötnapos táborra volt lehetőség, és ez alatt a pár nap alatt kellett az újsághoz elég élményt gyűjteni, irodalmi játékokat játszani, írni, rajzolni, és mindezt a tábor zárónapjára megszerkeszteni, nyomdába juttatni, és már készen lapozhatóvá, kézzelfoghatóvá tenni. Alvás zéró. Hiba nincs. Határidő meg a nyakunkon. De megérte, mert hagyományt nem szegve kész lett a lap, és örök emlék.
Milyen személyi pozíciót javasolnál a meglévők mellé?
Esetleg programkoordinátor vagy pszichológus. Különben a mókusok mindent megoldanak. Egyelőre még csak kívülről láttam bele a tábor üzemeltetésébe, de jól működőnek és szervezettnek tűnik már most is, nem feltétlen borítanám meg a rendszerét.
Ezt a szót vagy kifejezést csak a PT-ben hallhattad…
„Süti, kacsa, király!”, „Tesód jön?”, „Szia, Dávid! […] majd dumálunk! Ui.: Lehet, hogy te nem, de én tényleg lámpalázas vagyok.”, „Az egyik mókus a gyilkos.”, „kajaügyelet”, „nyunyóka”.
Mondj egy élményt abból az időből, amikor még táborozó voltál!
Megalakult a PT-s család. A testvéremmel együtt 2018-ban még idegenként jöttünk a táborba, csak egymást ismertük, ám hihetetlenül hamar barátokra leltünk. Később két mókus örökbe fogadott minket: a tábori anyu és a tábori apu. Engem és a barátaimat is. Ez az élmény utólag lett igazán értékes, akkor még nem is sejtettük, hogy ez ilyen sokat fog jelenteni! Azóta jól kibővült a kis tábori családunk, lett keresztapánk is, mostohaszüleink, unokatesónk és nevelőapunk, még egy jó pár potyautasunk, akik akár csak ideiglenesen, de csatlakoztak a kis csapatunkhoz. És a legjobb, hogy amikor a következő nyáron újra találkozunk, olyan érzés, mintha kicsit újra hazamennénk.
