Az élet egy csoda

TÁBOROZTATÓ
PEOPLE TEAM tábor gyerekszemmel

Első osztályommal a 106-os számú tantermet kaptuk meg, mert harminchat fiú iratkozott be a 9. a-ba, és ez a terem volt a legnagyobb: hatalmas, ronda, lelakott hodály. Falairól potyogott a festék, és bőven nyomot hagytak rajtuk jobb sorsra érdemes szalámis szendvicsek. Persze az elhivatott osztályfőnök ebben is meglátja a perspektívát. Teremfelújítás! Micsoda remek lehetőség a csapatépítésre!

Hála a szülők áldozatos adakozásának (mert pénz honnan lett volna amúgy), hamarosan vödrökben álltak a festékek, és a sokat szidott osztályom kemény magja pár hét alatt kipattintotta a 106-ost. Nemcsak a falakat festették le, de csiszolták, újrafestették az ablakkereteket, sőt a kopott radiátorok is hamarosan megfiatalodva csillogtak.

– Tanárnő, szép lett a terem, de nem elég feelinges – állt elém Csongi az egyik óra után elszántan. – Arra gondoltam, a haverommal kicsit feldobnánk legalább azt a hátsó, üres falfelületet, ha érti, mire gondolok.

Nyeltem egyet, mert Csonginak épp egy rendőrségi ügyét igyekeztem elsimítani, illegális graffitizés miatt volt ellene vizsgálat. Gyanítottam, hogy valószínűleg nem gobelineket akar szőni.

– Jó ötlet! De kérlek, készíts látványterveket, mert engedélyeztetni kell a vezetőséggel.

Másnap már hozta is a „látványtervet”, és ekkor már nem volt kérdés számomra, hogy nem mondok nemet. (A vezetőség meg majd meglátja és megszereti, ha kész lesz.)

– Szóval tetszett a film?

– Még szép!

Csongi két hétig minden délutánját a tanteremre szánta. Sanyi portás kétszer is szólt neki mindig, hogy zárná a sulit, mire hajlandó volt összepakolni a festékszóróit. Rendhagyó irodalomóra keretében lepleztük le az alkotást, Csongi ragyogott, az osztályon pedig az elismerés halk moraja futott át. Varázslatos színekben, monumentális, külvárosi freskóként tárult fel az Emir Kusturica filmklasszikusát idéző illusztráció. A háttérben végtelen utak és pasztell napfelkelte, az előtérben pedig az ikonikus, élénkkék Trabant. Felette Csongi utánozhatatlan stílusú betűi hirdették az osztályfőnöki órákon megnézett film címét, mely egyúttal osztályunk mottójává is lett ezentúl. Az élet egy csoda.

Sulyok Blanka

Kapcsolódó

Még több