Még az ágyban heverészve, reggel az jutott eszembe, hogy egy hete itt vagyok, és fogalmam sincs a külvilágról. Egyébként szorgalmas hírfogyasztó vagyok, minden jelentősebb portált rendszeresen olvasok. Most mintha egy másik bolygóra kerültem volna, vagy egy másik dimenzióba. Oké, arról valószínűleg értesülnénk, ha kitörne az atomháború vagy leszállnának a földönkívüliek – igaz, néha azt gondolom, hogy ez már meg is történt. Mégpedig itt értek földet, a táborban. Ennyi fura szerzet nem gyűlhet össze véletlenül. Az egyik marslakó én vagyok. A napok során a hajamba kék és zöld csíkok kerültek; Bogyó a hibás, nem tudta, hogy az akrilfesték nem jön le csak úgy. A rajzolt bajszom – bár igen halványan – még mindig látszik. A karom tele van matricás tetkóval meg hennarajzokkal. Nem tudom, ki osztott alkoholos filcet a lányoknak, de mindenkire piros szívecskéket rajzoltak. Valami miatt tízpercenként összefutottam velük. De az is lehet, hogy nem volt véletlen. Ahol nem vagyok kidíszítve, ott kék és zöld foltok éktelenkednek. Hiába, az asztal- és a padpakolás nem leányálom. A 16 évesekkel focizni meg kész életveszély. Már nem nagyon van tiszta pólóm, egyébként is, az összes tele van aggatva kitűzővel. Azt hiszem, megdöntöttem az „ember, akin a legtöbb kitűző van” Guinness-rekordját.
A második kedvenc rövidnadrágom feneke fekete, mert beleültem a képzőművészek rajzszenes dobozába. Az első számú kedvenc rövidnadrágomat pedig egyáltalán nem tudom hordani, mert szétrepedt capoeiragyakorlás közben. Azt képzeltem, hogy tudok spárgázni, de a naci nem így gondolta.
Voltam krupié, hokiedző, állatidomár, kampányfőnök, kobold, ikonárus, börtönőr és keresztes lovag. Kétszer megházasodtam, örökbe fogadtam három lányt és két fiút. Lett pár húgom meg öcsém. Adtam szerelmi tanácsokat, mostam fel hányást, olvastam esti mesét. Részt vettem duguláselhárításban. Kerestem elveszett pulcsikat, nyunyókákat, kis és nagy tesókat. Összeragasztottam jó pár szemüveget. Színpadot ácsoltam, kukát mostam, töltöttem palacsintát, és szeleteltem rántott húst. Megtapasztaltam, hogy 100 liter tej is lehet kevés, ha elég sokan vagyunk rá. Mindegyik esemény külön sztori. Szerintem mással egy évtized alatt sem történik ennyi minden, és főleg ennyiféle dolog.
