Sokat dob egy nyári tábor energiaszintjén, ha a táboroztatók maguk is fiatalok. Cosmint kérdeztük a PT-s élményeiről.
Milyen volt az első táboros élményed?
A legelső táborom 2010-ben Budapesten volt, egy napközis táborban töltöttem el öt napot az iskolai barátaimmal. Az elején féltem, sok ember volt ott, kiabáltak, nevettek, új szituáció volt számomra. Az első nap végén viszont megértettem, mi a lényeg: élvezni. Onnantól kezdve nagyon jól éreztem magamat (csak az eleje volt furcsa).
Milyen tanácsokat adnál a szülőknek?
Érdemes elolvasni, milyen lehetőségeket nyújt a tábor. A gyerekek a tapasztalás útján válnak igazán felnőtté. A táborba való beíratás például tökéletes módja annak, hogy a gyerek egy kicsit önállósodjon, a barátaival szuper programokon vehessen részt. Szép nyári élmény lehet a tábor, az biztos.
Volt honvágyad táborlakóként? Ha igen, hogyan kezelted?
Talán a legelső táboromban. Egy kicsit sírtam az elején, aztán odajöttek hozzám a tanárok/táboroztatók, akik megvigasztaltak, és elmondták, hogy miért jó itt lenni. Mutattak nekem néhány nagyszerű játékot, bevettek a fociba játszani. Máris jobban éreztem magamat. Este beszéltem anyukámmal egy kicsit.
Ha volt rossz tapasztalatod vagy élményed táborozáskor, hogyan és milyen segítséggel sikerült átlendülni rajta?
A legrosszabb dolgok egyike, ami ilyenkor kialakulhat egy táborozó gyereknél, az az, hogyha nem foglalkoznak vele, kvázi semmibe veszik. Ha nem találja a helyét a többiek között, ha nem tud barátságokat kötni. Ebben az esetben a táborra tényleg nem jó, hanem rossz élményként fog visszagondolni, ilyenkor ezt a táboroztatóknak szinte kötelességük észrevenni, és orvosolni a problémát. Foglalkozni, lefoglalni kellene, megmutatni, mi mindent lenne érdemes neki csinálni, máris boldogabb lesz.
Milyen új ismereteket köszönhetsz a táborozásnak táboroztatóként?
Ha valami új dolgot próbál ki az ember, akkor jobban kiismeri saját magát is. Ha például sose szeretted a sportokat, és itt – egye fene – kipróbálod, lehet, megtetszik. Én most kismókusként jövök, szóval próbálom a dolgokat egy kicsit pszichológiai szempontból is nézni. Ki hogyan és mit csinál egy adott szituációban? Hogyan oldja meg? Szükség esetén segítek másnak, ha nem megy. A lényeg, hogy egy kicsit jobban meg tudod ismerni magad, lehet, hogy át is tudod lépni a határaidat.
Mi a kedvenc helyed a táborban?
Hangár, focipálya, szobák. Leginkább a hangár, mert ott mindig történt valami, sosem unatkoztunk, volt mindig kivel beszélgetni és/vagy játszani. Nekem egyébként az egész tábor területe nagyon tetszik, jó helyen van, Kecskemét is egy szuper hely, jó választás volt.
Táboroztatóként mit vársz a tábortól?
Én teljes pozitivitással megyek be oda, célom, hogy mindenből kihozzuk a legjobbat. Mindent meg fogok tenni, hogy mások is szuper élménnyel térjenek haza, ugyanakkor én is megpróbálom élvezni. Jó, hogy a problémákat nem egyedül kell majd megoldanom, hanem többen is ott leszünk segítők. Véleményem szerint egy izgalmas nyár elé nézünk, de közösen, együtt mindent megpróbálunk tenni, hogy szuper legyen.
Mikor nevettél legnagyobbat a táborban?
Ez nagyon fontos, bizony, a humor és a nevetés. Talán az a legemlékezetesebb, amikor a tábornyitón H. Dávid elmondja a Béla vagyok című rapet, közben táncolunk. Bár H. Dávid természete már alapjában mosolygós, szóval amikor ő beszél és mesél, már az is király. Azért népszerű a diákság körében, mert laza, és szlenges szöveget használ. Ezért nagyon ötletes, jól ki van találva, hogy a segítők is fiatalok, mert ők is még a mi generációnk közé tartoznak, értik a poénokat. Tehát nem 50-60 éves emberek foglalkoznak velünk, akik egy másik generációban nevelkedtek.
Fantasztikus sikerélményed volt gyerekekkel, amikor…
Dolgoztam már közösségi szolgálatként egy nyári táborban, a szomszéd falumban. Azonban ott csak 30 gyerek volt, két segítővel és három tanárral. A legjobb élményem az volt, hogy miután elfogadtak engem, simán el tudtam vegyülni közöttük: együtt játszottunk, fociztunk, úsztunk. Ugyanakkor amikor valamelyik gyerek egy olyan dolgot akart csinálni, amit nem lenne szabad – és mivel ott voltam –, rá tudtam szólni, és el is magyaráztam neki, hogy ezt miért nem szabad. Tehát nem kellett egy tanárnak beavatkoznia, hanem rám – mint „idősebb gyerekre” – „felnéztek”. Hatalmas élmény volt, hogy hallgattak rám. Le a kalappal előttük, jól nevelt gyerekekkel volt dolgom. Bár minden apróságnak lehet örülni, én ennek örültem a legjobban.
