Bence diszlexiával és diszgráfiával küzdött, így a tantárgyaim (magyar és német nyelv) nem tartoztak épp a kedvencei közé. A leghátsó padban ült, és többnyire próbált észrevétlen maradni, ami egy nagy létszámú és hangos osztályban nem is túl nehéz feladat. Nem szólítottam fel, nem kérdeztem őt külön sosem. Tudtam, hogy gátlásos, félénk fiú, az osztály perifériájára szorulva.
Egy idő után feltűnt, hogy mindig némi faforgács marad utána a szék alatt. Bence egy kis ládikót faragott a pad alatt elmélyülten. Úgy tettem, mintha nem venném észre, hogyan születnek kedves virágmotívumok, ide-oda csavarodó indák és aprólékosan kidolgozott levélkék a faragókés alatt. Azért ott hevert előtte egy üres vonalas füzet is. Aztán egy nap, mikor Bence gondosan lecsiszolta a szálkás felületet, míg mi összefoglaltuk a reneszánsz irodalom jellemzőit, megkértem, hogy óra után maradjon a teremben egy szóra.
– Megnézhetem a ládikódat? Ma elkészült, ugye?
Bence elpirult. Szó nélkül átnyújtotta a díszes kis skatulyát. Mestermunka volt, gondosan csiszolt, aprólékosan kidolgozott, illatos.
– Ó, bárcsak tudnék ilyet készíteni! – tényleg megirigyeltem a fiút, sosem volt jó a kézügyességem. – Gyönyörű! Nem volna kedved készíteni még egyet? Tudod, hamarosan jön Lackfi János költő a suliba. Annyira jó lenne meglepni egy ilyen szép ajándékkal! Mit gondolsz?
– Akár ez is az övé lehet – mosolygott kicsit pimaszul, kicsit zavartan a fiú –, elvégre irodalomórákon készült, illene egy költőhöz.
Így aztán életében először Bence is vendége lett az irodalmi kávéháznak. Személyesen adta át a szépséges ládikót Jánosnak, aki a rá jellemző, kitörő lelkesedéssel fogadta a remekművet, és kijelentette, hogy ezentúl mindig az íróasztalán lesz, szépséges lányai kézzel írt leveleit fogja tartani benne. Bence szégyenlős mosollyal fogadta a megtiszteltetést.
Az irodalom továbbra sem lett a kedvence, de az osztály elismert faragóművészeként érettségizett. Szóbelin pedig épp a kortárs költészetet húzta. Az érettségi elnök legnagyobb ámulatára még azt is tudta, hogy mit tart Lackfi János legnagyobb becsben az íróasztalán.
Sulyok Blanka
