“” kifejezésre történő keresés eredménye

A PEOPLE TEAM-tábor nulladik napján, szombaton menő a reggeli: van kávé, péksütemény, felvágott, zöldségek és gyümölcsök. Az eligazításon a táborvezető elmondta százszor, hogy „nagyon fontos”. V. mókus, akit az előző bejegyzésemben említettem, megint tolmácsolt. Figyelmeztetett: ha a táborvezető szerint valami fontos, az tényleg az. Ezt megjegyzem.

Lefekvéskor átgondoltam a napot. Nem lesz ez rossz, de ahogy elnézem, nem lesz sok pihenés. Elővettem a könyvemet, hogy elalvás előtt – ahogy szoktam – olvasgassak egy kicsit. Nem gondoltam, hogy utoljára teszem. Teddy is lefeküdt, és egy másodperc alatt elaludt. Nem tudom, hogy csinálja. Remélem, hogy nem fog horkolni. Alszom én is, reggel 8-kor megint megbeszélés lesz. Másnap arra ébredek, hogy Teddy már nincs a szobában. Később kiderült, hogy a termében készült az angolteszt íratására. Írásbeliztetnek és szóbeliztetnek is, hogy ne kerüljön egy csoportba olyan, aki két tannyelvű suliba jár, meg aki kezdő. Logikus.

Este a tábori dokik elsősegély-tanfolyamot tartottak. Jelentkeztem, hogy a többiek rajtam gyakorolhassák a stabil oldalfekvést. Még hányást is imitáltam, hogy megmutathassák, hogy kell tartani a beteg homlokát. Tanultunk egy csomó ismerkedős játékot, és különböző szituációkat modelleztünk. Pizzát rendeltünk. Vacsora után a többiek megnéztek egy filmet. Mi, Teddyvel lenyomtunk egy pingpongmeccset. A végén Teddy elárulta, hogy iskolai bajnok volt, úgyhogy ne keseredjek el az eredmény miatt. Ettől egy kicsit megvigasztalódtam. Azért elhatároztam, hogy egyszer revansot veszek.

Szerencsére V., aki sorstársam volt a konyhaszolgálatban, már tapasztalt táboroztató. Amikor a megbeszélés alatt túl buta arcot vágtam, gyorsan a fülembe súgta a lényeget. A V. nem a lány nevének a kezdőbetűje – azért neveztem el így, mert van az állán egy kicsi, V alakú forradás. Jól áll neki. (Ötévesen kizúgott a hintából, úgy szerezte.) Mint kiderült, V. nem tanít, hanem mókus. Igen, mókus. Állítólag egyszer valaki összekeverte a mókamestert a mókussal, így lett ez a tábori segítők neve. Amíg a tanórák zajlanak, a mókusok készülnek a programokra. Díszletet festenek, salátát készítenek az ebédhez. Folyton futnak valahova, valamivel vagy valamiért.…

Kora délutánra kezdem megérteni, miért jöttünk le már pénteken: felépíteni a tábort. Oké, nem kell maltert keverni és tetőt ácsolni, de azért van munka bőven. Rájöttem, hogy a kémia–biológia szak itt nem lesz elég. Legalább öt új szakmát fogok megtanulni. Áldom az eget, hogy a nagypapám műhelyében segédkeztem. A trambulinok összeszerelése nem volt egyszerű. Rögtön ki is próbáltuk őket. Aztán beosztottak mosogatni. Rögtön küldtem egy képet haza a tányérhegyek mellől. Anyám csak annyit írt vissza: „Kisfiam, welcome to the real world!”

A szobatársam csak angolul tud. Jóval magasabb és testesebb nálam. Olyan, mint egy medve. El is neveztem Teddynek. Teddy azzal kezdte a megismerkedésünket, hogy a táborba tartó különbuszon egy hirtelen fékezéskor az ölembe ejtette a kávéspoharát. Reflexszerűen megpróbáltam kivédeni a forró ital becsapódását, ám a mozdulat túl heves lett. A karom túllendült a célon, és a kezemben lévő fagyi az útitársam arcába nyomódott. A vége az lett, hogy ott álltunk mindketten talpig szutykosan, és annyira röhögtünk, hogy alig bírtuk abbahagyni. Így lettünk barátok.

Péntek délelőtt 11 óra van, megérkeztem a PEOPLE TEAM nyári táborba. Gyerekek még nincsenek, majd vasárnap jönnek, összesen 452-en. El sem tudom képzelni, hogy lesz ez az egész. Elhatároztam, hogy mindet leírok. Általános iskolás koromban rendszeresen írtam naplót, ideje újra elkezdeni. Két nappal ezelőtt szóltak, hogy a tudóstábor tanára megbetegedett, és nem tud jönni. Ráértem, beugrottam. Annyit tudok, hogy Kecskeméten vagyok, az egyetem campusán. A zöld táborban fogok természetismeretet tanítani. Nem ismeretlen a terep, vannak otthon tanítványaim, meg egy tanodában tartok szakkört. Ez azért egészen másnak tűnik. Csak kétszer voltam táborozni gyerekkoromban. Egyszer az iskolával, de onnan bizonyos események miatt…