Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam távol a többiektől. Azt fogják hinni, hogy valami komoly nyavalyám van, olyan, amit senki nem szeretne elkapni. Ugyan nem lepra, de mégis úgy fognak kerülni, mintha az lenne. Maxira nézek, ő rám, és egyszerre mondjuk ki:
– Nem fogják tudni, hova tűntünk – ezen elröhögjük magunkat. Furcsa nap ez. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Eddig maximum az autóban ültünk együtt, ha muszáj volt.
– Mit fogsz csinálni? – kérdezi a húgom, miközben elkomolyodik az arca. – Ha bármi van, ígérd meg, hogy szólsz!
– Hogy érted, hogy bármi? – próbálok könnyed maradni. – Mondjuk, ha beütöm a könyököm, akkor szóljak? Vagy ha éhes vagyok? Ha rosszat álmodok? – Szigorúan néz rám, inkább abbahagyom. – Szólok – borzolom meg a göndör haját, mire felszisszen.
– És a frizurám? – kérdezi tettetett felháborodással.
– Neked olyan sosem volt – húzom az agyát, és húzom a kezét is, hogy álljon fel a padlóról.
Egy darabig egymás mellett megyünk, szó nélkül. Mielőtt elválnánk, egy pillanatra megfogja a kezem, és megszorítja. Aztán elindul a barátai felé. Soha nem gondoltam volna, hogy a táborban a saját húgomat fogom jobban megismerni.
Maxi: Még kóvályog a fejem a korábbi történésektől, amikor visszaérek a többiekhez. A hangártól még visszafordulok, de Patrikot már nem látom sehol. A gyors internetes keresés alapján biztos vagyok abban, hogy a szüleinket is be kell majd vonnunk a dologba, de abban is biztos vagyok, hogy most Máltáról nem sokat tudnának tenni. Annak meg semmi értelme nem lenne, hogy csapot-papot otthagyva rohanjanak hozzánk. Elhessegetem a gondolatot, és próbálom magam egy órával korábbra visszahelyezni. Mi is történt akkor? Hogyan keveredtem én abba a mosdóba? Aztán fejbe kólint az emlék, a csocsós győzelem, és Ákos karja a derekam körül, meg az illata az orromban. Szerencsére elég tájékozott lettem az elmúlt egy órában, így tudom, hogy a hirtelen szívdobogás és a szorító érzés a gyomromban nem pánikbetegség, hanem valami más okozza. A francba. Elég sok mindent nem terveztem be előre, amikor táborozásra adtam a fejem. De most nem sok mindent tehetek, széles mosoly – jó, annyira nem széles, az para lenne – és magasra szegett fej. Irány vissza a többiekhez.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
