Érkeznek a táborozók – 9. rész

TÁBORNAPLÓ
PEOPLE TEAM tábor

Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a tábor korábban szovjet laktanya volt, majd ebből avanzsált egyetemvárossá, illetve nyaranta táborrá. A hangár, mivel egy hangár, tényleg óriási. Elfér benne egyszerre a több száz táborozó, köztük a húgom, megbújva a sarokban, belebújva a telefonjába. A regisztráció is itt zajlik egyébként, minden táborozónak itt kell először lejelentkeznie. Mi azonban most kajálni jöttünk. Első nap még nincs ebéd, szendvicsek vannak, amiből gyorsan magamhoz veszek hármat, ami meg sem közelíti Iván adagját. Miközben kajálunk, járatom a tekintetem a többi táborlakón. Vegyes társaság, az biztos. De nem meglepő, sokféle tábor van itt egyszerre. A táncosokat meg a sportolókat messziről ki lehet szúrni, csakúgy, ahogy a kockákat. Amíg az előbbiek társaságba verődve beszélgetnek vagy kajálnak, addig az utóbbiak általában magányosan. Nem értem, hogy ehhez minek kell táborba jönni. Fél füllel hallgatva Ivánt bámulom tovább, amikor megakad a szemem egy lányon. A regisztráció előtt ácsorog teljesen egyedül, farmer rövidnadrágban, fehér pólóban. Nulla smink, copfba fogott haj, kedves mosoly. Hű.

Maxi: Az ebéd gyanánt bekapott szendvics fogalmam sincs, hogy jó volt-e, mivel a cikk, amit olvastam, túlságosan is az volt, így lekötötte minden figyelmemet. Már majdnem a végére érek, amikor valaki meglöki az asztalt, és az ölembe borul a kulacsom, aminek elfelejtettem visszazárni a tetejét. Remek. Az a fiú, aki nekimegy az asztalnak, ezt észre sem veszi, így nincs kinek háborognom, meg amúgy sem vagyok az a nyilvánosan háborgós típus. Egy pillanatra ismét elmélázom a saját láthatatlanságomon, amikor egy lány széles mosollyal felém nyújt pár szalvétát. Annyira meglep a gesztus, hogy még megköszönni is elfelejtem a figyelmességét, és a kérdésére is, hogy leülhet-e mellém, csak némán bólogatok. Sokkos állapotban törölgetem a nadrágomat, ami egyébként teljesen értelmetlen dolog, mivel az anyag egy pillanat alatt magába szívja a vizet, amit pedig a szalvétával le lehet itatni róla, ilyen melegben úgysem számít. Amikor felnézek, a lány még mindig velem szemben ül, és szórakozottan figyeli a bénázásomat. Na, mivel nem vagyok nagy társasági lény, fogalmam sincs, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Halvány elképzeléseim vannak arról, hogy az emberek be szoktak mutatkozni egymásnak, így némi hezitálás után így teszek. Nem sok, de tőlem óriási lépés.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.


Kapcsolódó

A sorozat többi része

PEOPLE TEAM tábor

Vacsora után – 40. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem tudom, hogy minek a hatására, de kétszer annyit vacsorázok, mint általában. Lali mellettem marad a nővérével együtt, mert abban maradtunk, hogy majd evés után beszélgetünk. Velem ellentétben ők…
PEOPLE TEAM tábor

Vacsora – 39. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá. Nándi még mindig a trambulinon pattog, Iván pedig telefonál – gondolom, Ivett-tel –, amikor visszaérek…
PEOPLE TEAM tábor

Vissza a többiekhez – 38. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam távol a többiektől. Azt fogják hinni, hogy valami komoly nyavalyám van, olyan, amit senki nem…
PEOPLE TEAM tábor

Hová tűntünk? – 37. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem tudom, mióta ülhetünk Maxival a földön, és öleljük egymást abban a kitekert pózban, de érzem, hogy kezd nagyon kényelmetlenné válni a helyzet. Hirtelen egy hang szólal meg a…
PEOPLE TEAM tábor

Más vagyok, mint hittem – 36. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy hozzáérek az arcához, a könnyei még jobban megerednek. – Mi a fene bajod van? – már…
PEOPLE TEAM tábor

Patrik és Maxi – 33. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi majdnem kitöri a nyakát. Ijesztően nagyot esik, annyira, hogy mindannyian egyszerre pattanunk fel a fűből,…
PEOPLE TEAM tábor

Más, mint hittem – 35. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy megöleltük-e egymást valaha. Iszom pár kortyot a vízből, majd a homlokomhoz szorítom a…
PEOPLE TEAM tábor

A testvérem – 34. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. – Nyugi – suttogom rekedten –, megmaradok. A hangomtól még idegesebb lesz. – Mi van veled?…
PEOPLE TEAM tábor

Mit csináljunk? – 32. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Miután a koncert véget ér, rögtön előkerül az És most mit csináljunk? kérdés. Nekem tulajdonképpen mindegy, amúgy is csak sodródom. Szívem szerint visszamennék a szobámba, és ledőlnék az ágyra,…

This will close in 21 seconds