A PEOPLE TEAM egyik táborvezetője, Zsófi mesélt arról, milyen volt visszatérni egy évtizednyi kihagyás után a táboroztatás világába.
Fejtsd ki: miért most, miért velük, miért ezt, miért a PT-ben?
A PT csodálatosan megmutatja a gyakorlatban, hogy a legfurcsább, legkülönbözőbb emberek képesek jól együttműködni, jól érezni magukat együtt, vagy ha ez nem sikerül, akkor békében ellenni egymás mellett. Azt is megmutatja, hogy a tanulás lehet öröm, akár a nyári szünetben is (vagy bármikor, élethosszig tartó folyamatként), ha a gyerek érdeklődése és saját kíváncsisága, felfedezni vágyása a fő motiváció számára. Lehet közel 500 fő között úgy „rendet tartani”, szabályokat alkotni, hogy ezeket senkire nem kell erőszakkal rákényszeríteni, hanem mindenki magáénak érzi ezeket annyira, hogy egy kis emlékeztetés után betartja őket. A gyerekeim születése miatt bő 10-12 év kimaradt nekem a táboroztatásból. Az emberek többsége közben lecserélődött, a régi gyerekek felnőttek, de a tábor lényege, a tábor hangulata szinte semmit nem változott.
A legfurább kajálásod vagy kajád a táborban?
Este, amire elcsendesedik a tábor, és a táboroztatók még összegyűlnek egy kis beszélgetésre, rá szokott törni az éhség a csapatra. Ilyenkor mindenki bedobja, amije van: furcsa kavalkád tud összeállni ebből.
Mi volt a legjobb táboros melód?
Mindig is kedvencem volt a mosogatás a büfé mögött: szól a zene, pörgős, teljes összmunkát-csapatmunkát igényel, és mindig rettenetesen jó a hangulat. Az akadályversenyeken, a lovagi tornán, a Koboldok városában, a krimijátékban imádtam beöltözve állomás lenni, együtt játszani a gyerekekkel.
Mit irigyelsz a táborozóktól?
Nagyon nagy kedvem lenne részt venni a szekcióüléseken, mert állati érdekes dolgokat tanulnak a táborozók. Azt is sajnálom, hogy az én gyerekkoromban nem volt lehetőségem ilyen mentorrendszerben, baráti viszonyban tanulni fiatal felnőttektől, csak intézményesített környezetben. Ez hatalmas élmény lehet. Sok olyan gyerek van, aki itt ismerkedett meg a médiával, programozással, aztán később ilyen irányban tanult tovább.
Mi a legnagyobb tábori felfedezésed?
Ez már régi történet. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor még nem rehabilitálták teljesen a környéket, a táboroztatótársakkal bejártuk a szépen felújított kollégium körüli elhagyatott orosz laktanyaépületeket és az orosz katonák családjai számára épült panelházakat. A volt szovjet oviban még ott volt az üvegcserép közé keveredett cirill betűkészlet szétszórva, a közösségi tér hatalmas falán a szocreál mozaik és a panellakások berendezése is részben. Hátborzongató időutazás volt. Ma már az egész környék megújult, ezeket az elhagyatott házakat elbontották vagy újrahasznosították azóta.
