FLX48 | Zombulásom története

Délután Sunnynak próbáltam segíteni. Elkezdtem széttépkedni az üres fagyisdobozokat, de nem hagyta. Megállapította, hogy úgy nézek ki, mint egy zombi, menjek azonnal aludni. A szobámban belenéztem a tükörbe. Valóban, Sunny eléggé rátapintott a lényegre. A szemeim körül mélykék karikák terpeszkednek. A hajam borzas, és még mindig van benne egy kis tojássárgája. Nem én tehetek róla, órán gumilabdát készítettünk tojásból. Csak egy kis ecet kell hozzá, és lehet pattogtatni. Hátránya viszont, hogy nem lehet tudni, mikor durran szét. A homlokomon van egy fekete koszfolt, de fogalmam sincs, mi lehet az. Próbálom nyállal ledörzsölni, de nem jön le. Nincs íze, úgyhogy nem lehet nagyon veszélyes. A szám kiszáradt, azt hiszem, nem ittam ma még eleget. Pedig a táborban mindenhol van ivókút, csak mindig elfelejtem a nagy pörgésben. Az államat véletlenül megvágtam hagymapucolás közben. Nem vagyok ennyire ügyetlen, az egyik fotóstanár – miközben egy sztorit mesélt a feketékről – meglökte a kezemet. Remélem, olyan lesz a sebhelyem, mint V.-é. Legalább ebben hasonlítanánk egy kicsit.