Csütörtök van, a PEOPLE TEAM zöld táborának 5. napja. A csatatéren állok. Vezénylő tábornokként, büszkén feszítek a lovamon. A harci induló furcsa módon hasonlít a mobilom csengőhangjára. Seregeink bőszen ostromolják az ellenséges állásokat. Ágyúk dörögnek, kardok csattognak. Én is belevetem magam a csatába. Közelharcba keveredek egy óriással. A monstrum sokkal erősebb nálam. Megragad, és iszonyatos erővel rángat jobbra-balra. Először bekapok egy balegyenest, majd egy… Arra ébredtem, hogy Pipacs áll felettem. Egyik kézzel a vállamat rázza, a másikkal meg az arcomat ütögeti. Miután nem reagáltam sem a hívásokra, sem a dörömbölésre, úgy döntöttek, drasztikusabb módszerrel ébresztenek fel. Hány óra van? Te jó isten, elaludtam! Hiperűrsebességgel öltöztem fel, és elrohantam a termünkbe. Legnagyobb megdöbbenésemre a gyerekek ott voltak, és nem a büfében. Miután Döme szólt a mókusoknak, hogy nem jelentem meg, kiselőadásba kezdett kedvenc témájáról: ez a hamarosan eljövendő apokalipszis, amelyet a környezetszennyezés fog okozni. Nem szakítottam félbe, kellett még egy kis idő, hogy magamhoz térjek.
