A PT komplex táborainak a különböző szekciói gyűléseztek. Én is elvonultam a terembe azokkal, akik velem tartottak. Amikor elkezdtem a névsorolvasást, kiderült, hogy van, aki tulajdonképpen táncos akar lenni, csak eltévesztette a csoportot. Aztán olyan is akadt, aki rajta volt a listámon, de meggondolta magát, és inkább filmet fog forgatni. Egy kislányt angolra írattak be az ősei, de az újdonsült szobatársa rábeszélte, hogy sokkal izgalmasabb lesz disznószívet boncolni. Szerencsére a szülők lazák, és jóváhagyták. Egy kisfiúról kiderült, hogy csak franciául tud. Azért jött utánam, mert én voltam neki szimpatikus. Átvittem a magyarosokhoz. Végül aztán velem együtt 13-an lettünk, hat lány, hét fiú. Az egyik lány megjegyezte, hogy ez nem túl szerencsés szám. Erre Döme rámutatott a csontvázra: „Hisz itt van Jónás is, akkor 14.” Vidáman töltöttük a következő egy órát. A végén megbeszéltük, hogy hétfőn reggel 9-kor találkozunk a teremnél.
