Váratlan esemény történt: ma este 8 körül megérkezett az első táborozó a kecskeméti helyszínre. Nem, nem vasárnap van, hanem szombat. Csak apuka, szóval ööö… egy kicsit el van havazva, és eltévesztette a dátumot. Anyukának szikrát szórtak a szemei, de fékezte magát. Szegény srác, ő meg csak állt ott rémülten. Most először jön a táborba, és nem ismer senkit. Pont, mint én. Mint kiderült, hozzám fog járni. A táborvezető bemutatott minket egymásnak, és a gondjaimra bízta Dömét. A szülőket sikerült megnyugtatni, hogy maradhat a fiú. Nem kell még egyszer ideutazniuk Zalaegerszegről, még vacsorát is kap a csemetéjük. Miután elindultak haza, felmentünk Dömével a szobájába. Igazából még örült is, hogy ő választhat ágyat meg szekrényt, és hogy egy napra csak övé az egész, négyfős, fürdőszobás lakosztály. Raktunk neki vizet a hűtőbe. Előkerült a bőröndjéből egy raklapnyi lekváros palacsinta. Döme szerint ő nem akarta elhozni, a nagyija erőszakolta rá. Meg igazából nem is szereti annyira a lekvárosat, a kakaós a kedvence, akárcsak nekem. Eszembe jutott a buszos sztori a jégkrémmel. Azt javasoltam Dömének, hogy vigyük le a csemegét a többieknek, és osszuk szét, mielőtt barackízes lesz még a lepedője is. Megint megbeszélés volt. A palacsinta pillanatok alatt elfogyott, és hatalmas tapsot kapott. Döme először mosolyodott el. Nagyon örültem neki, de annak még jobban, hogy amikor leültem, V. is rám mosolygott. Csak annyit mondott: „Szia!” Ez vajon most mit jelent? Csak egy egyszerű, udvarias „Szia!”, vagy egy „örülök, hogy látlak” szia? Majd még gondolkodom ezen.
FLX12 | Az első fecske
További részek
FLX72 | Jövőre veletek ugyanitt
Dömével együtt mostunk este. A tiszta ruhák beterítik a szobát, még Teddy ágyára is jutott. Amikor Teddy meglátta a póló- és zoknikiállítást, úgy döntött, inkább a trambulinon alszik, a csillagos…
FLX71 | Majdnem olyan, mint egy Ferrari
Csomagolok, egy óra múlva megy a vonatom. Szomorú vagyok. Sovány vigasz, hogy legalább lesz időm végigolvasni a könyvem. Üzenetet kaptam a táborvezetőtől, hogy menjek az irodába. Elrontottam valamit? Valószínűleg közli…
FLX70 | Ha tetszik, esetleg…
Öt óra tájban megérkeztek Döme szülei Zalaegerszegről. A fiú lógó orral húzta maga után a bőröndjét. Nem nagyon akart hazamenni. Anyuka megköszönte az előző szombati törődést, és elnézést kért a…
FLX69 | Jó barátok
Láttam, hogy Raktáros Pipaccsal veregeti egymást hátba. Feltűnés nélkül megkérdeztem tőle, miért volt annyira megrökönyödve, amikor meglátta Pipacs nevét a cetlijén. Ekkor derült fény az összeesküvésre: Raktáros eredetileg engem húzott.…
FLX68 | Az ajándékozás
A táborvezető összegezte a turnust, majd megköszönte a munkát, aztán átadta az ajándékát „titkos barátjának”, aki a szobatársa volt. Így könnyű! Teddy a táborvezetőnek kedveskedett egy kidekorált síppal, hogy ne…
FLX67 | Bontják a tábort
Délután négykor össznépi tanár- és mókusmeetinget tartunk a hangárban. A gyerekek jó része már hazament, elindult a tábori különbusz is. Hamarosan eljön az igazság pillanata. Kiderül, ki húzott engem, és…
FLX66 | A legfontosabb gratuláló
A csapatom pólóit, nyakkendőit és az okleveleket írogattam alá, amikor V. odajött, és széles mosollyal gratulált. A kékek lettek a másodikak, csak egy hajszállal előztük meg őket. Remélem, nem vette…
FLX65 | Győzelem!
Dél van, végre itt a várva várt eredményhirdetés. Igen és igen és igen, a pirosak nyertek! Pipacs és Kivi extázisban lengették a zászlónkat. Az elején unott és kelletlen kamaszok a…
FLX64 | Divatbemutató, PT-show
Délelőtt volt a táborzáró PEOPLE TEAM-show. Első körben divatbemutatót tartottunk a talált tárgyakból. Teddy az egyik kezére egy 34-es méretű, fél pár papucsot húzott, a másikra meg egy bokszkesztyűt. A…















