Délutáni koncert – 31. rész

TÁBORNAPLÓ
PEOPLE TEAM tábor

Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel ebben egyeztünk meg délutáni program gyanánt. Nekem, mondjuk, sok közöm nincs a zenéhez, de mindegy, csak sodródom. Hajni a jobb oldalamon beszél a kedvenc együtteséről. Bár a zenekar neve rémlik, fogalmam sincs, hogy milyen zenét játszanak. Hirtelen Klaudia lép a másik oldalamra, én meg érzem, hogy kezdek zavarba jönni, mert ez pont kettővel több figyelő szempár, mint amennyit magamtól választanék. Szerencsére a dolog nem sül el annyira rosszul, mert így legalább a két lány egymással is beszélget, rólam meg elterelődik egy cseppet a figyelem.

A koncertet, pontosabban az azt megelőző beállást, már messziről lehet hallani. Nem olyan zene, amit mindennap hallok a haverjaimnál, hanem teljesen más hangzása van. Mivel a programban nem néztem utána, így fogalmam sincs, mire számítsak. Amikor odaérünk, és meglátom az egyik tag kezében a szaxofont – annyira még én sem vagyok dilettáns, hogy ne ismerném fel a hangszert –, egyből értelmet nyer a különös hangzás. És életemben először érzem azt, hogy leköt a zene, és nem unatkozom a hallgatása közben. Először nem várom, hogy csinálhassak valami mást is, hanem csak élvezem. Utána kell néznem, hogy kik ezek.

Maxi: Végül mindenki – a robotikás fiúk és Éva színjátszós ismerősei is – a délutáni koncerten köt ki. Nekem nincs sok kedvem hozzá, nem igazán az én terepem a zene, de – kivételesen – egyedül sem szeretnék ücsörögni valahol. A koncert egyébként kellemes meglepetés, és a szaxofonos lány úgy játszik, hogy muszáj őt néznem közben. Becsukja a szemét, és valahogy egyszerre van jelen, és mégsem. Igazából fogalmam sincs egy idő után, hogy milyen zene szól körülöttem, mert csak arra a lányra figyelek, és teljesen lenyűgöz az, hogy mennyire átéli, amit csinál. Valószínűleg csak így érdemes bármit is. Elgondolkodom azon, hogy vajon nekem is ugyanezt jelenti-e a robotika, és ebből a gondolatból kiindulva már a feladatomon kezdek gondolkodni. Csak arra eszmélek fel, hogy Éva a könyökét az enyémhez koccantja.

– Eszünk egy jégkrémet – mosolyog rám. – Jössz? Én meg akkor kapcsolok, hogy nem szól a zene, a koncertnek pedig vége. Tehát képes voltam fél órán át a terveimbe mélyedni anélkül, hogy észrevettem volna. Talán ez a megnyugtató válasz a kérdésemre.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.


Kapcsolódó

A sorozat többi része

PEOPLE TEAM tábor

Vacsora után – 40. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem tudom, hogy minek a hatására, de kétszer annyit vacsorázok, mint általában. Lali mellettem marad a nővérével együtt, mert abban maradtunk, hogy majd evés után beszélgetünk. Velem ellentétben ők…
PEOPLE TEAM tábor

Vacsora – 39. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá. Nándi még mindig a trambulinon pattog, Iván pedig telefonál – gondolom, Ivett-tel –, amikor visszaérek…
PEOPLE TEAM tábor

Vissza a többiekhez – 38. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam távol a többiektől. Azt fogják hinni, hogy valami komoly nyavalyám van, olyan, amit senki nem…
PEOPLE TEAM tábor

Hová tűntünk? – 37. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem tudom, mióta ülhetünk Maxival a földön, és öleljük egymást abban a kitekert pózban, de érzem, hogy kezd nagyon kényelmetlenné válni a helyzet. Hirtelen egy hang szólal meg a…
PEOPLE TEAM tábor

Más vagyok, mint hittem – 36. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy hozzáérek az arcához, a könnyei még jobban megerednek. – Mi a fene bajod van? – már…
PEOPLE TEAM tábor

Patrik és Maxi – 33. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi majdnem kitöri a nyakát. Ijesztően nagyot esik, annyira, hogy mindannyian egyszerre pattanunk fel a fűből,…
PEOPLE TEAM tábor

Más, mint hittem – 35. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy megöleltük-e egymást valaha. Iszom pár kortyot a vízből, majd a homlokomhoz szorítom a…
PEOPLE TEAM tábor

A testvérem – 34. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. – Nyugi – suttogom rekedten –, megmaradok. A hangomtól még idegesebb lesz. – Mi van veled?…
PEOPLE TEAM tábor

Mit csináljunk? – 32. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Miután a koncert véget ér, rögtön előkerül az És most mit csináljunk? kérdés. Nekem tulajdonképpen mindegy, amúgy is csak sodródom. Szívem szerint visszamennék a szobámba, és ledőlnék az ágyra,…

This will close in 21 seconds