Vacsora után – 20. rész

TÁBORNAPLÓ
PEOPLE TEAM tábor

Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a gyomrom. Úgy tűnik, mégsem múlt el nyomtalanul a rosszullét. Evés közben hallgatom a többiek fecsegését, például ahogy Iván és Nándi felidézik az iskolai dolgaikat. És bár nem akarom, egy idő után rám terelődik a figyelem. A lányok kezdenek el kérdezgetni, aztán Ivánék is felém fordulnak, így kénytelen vagyok elég sok mindent megosztani magamról. Például azt is, hogy van egy ikertestvérem. Igen, és ő is itt van. Nem, nem sporttáboros. Igen, tényleg robotikás. Tényleg. Igen, tényleg. Nem viccelek. Ott ül a sok srác között. Nem, szerintem sem hasonlítunk. Én ezt nem tudom megítélni, de mindenki azt mondja, hogy szép. Igen, tényleg robotikás. Menő? Fogalmam sincs. Hülye. Nem úgy, okos, de hülye. Igen, mint minden robotikás. Igen, tényleg az… Amikor befejezzük, kicsit úgy érzem magam, mint eretnek az inkvizíció alatt. Szerencsére ezután elterelődik rólam a figyelem, így csak csendben ücsörögve bámulom magam körül az embereket. Mivel azonban a gondolataim folyamatosan visszakanyarodnak a rosszulléteimhez, némi magyarázkodás után felállok az asztaltól, és elindulok a szobám felé. Ideje rákeresnem arra, hogy mi a franc bajom lehet.

Maxi: Vacsora után is együtt maradunk páran, és Éva is csatlakozik hozzánk az írók közt szerzett ismerősével. Aki annak ellenére, hogy nem robotikára jött, meglepően tájékozott a témában. Így odacsapódik Botond és Ákos mellé, és a mesterséges intelligencia és a költészet kapcsolatáról kezdenek dumálni. Amennyiben van olyan. Az egyik oldal szerint természetesen, a másik oldal szerint nem. Bár érdekel a beszélgetésük, az is érdekel, hogy hogyan telt Éva délutánja, így arról kezdem kérdezgetni. Elmeséli, hogy hányan vannak: nem annyian, mint mi, hogy milyenek a többiek: jó fejek, hogy mennyire szimpatikus a témavezető: nagyon, és hogy mit fognak csinálni: írni. Közben megbeszéljük azt is, hogy megnézzük az esti előadást, amit egy matematikus tart majd, és az AI-ről fog szólni. Bár még csak az első nap telt el, ami ráadásul nem is teljes nap, de máris egyre biztosabban érzem, hogy nem volt annyira rossz döntés ez a tábor. Ez olyan hely, ahol végre magam lehetek, és még látszom is.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.


Kapcsolódó

A sorozat többi része

PEOPLE TEAM tábor

Vacsora – 39. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá. Nándi még mindig a trambulinon pattog, Iván pedig telefonál – gondolom, Ivett-tel –, amikor visszaérek…
PEOPLE TEAM tábor

Vissza a többiekhez – 38. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam távol a többiektől. Azt fogják hinni, hogy valami komoly nyavalyám van, olyan, amit senki nem…
PEOPLE TEAM tábor

Hová tűntünk? – 37. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem tudom, mióta ülhetünk Maxival a földön, és öleljük egymást abban a kitekert pózban, de érzem, hogy kezd nagyon kényelmetlenné válni a helyzet. Hirtelen egy hang szólal meg a…
PEOPLE TEAM tábor

Más vagyok, mint hittem – 36. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy hozzáérek az arcához, a könnyei még jobban megerednek. – Mi a fene bajod van? – már…
PEOPLE TEAM tábor

Patrik és Maxi – 33. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi majdnem kitöri a nyakát. Ijesztően nagyot esik, annyira, hogy mindannyian egyszerre pattanunk fel a fűből,…
PEOPLE TEAM tábor

Más, mint hittem – 35. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy megöleltük-e egymást valaha. Iszom pár kortyot a vízből, majd a homlokomhoz szorítom a…
PEOPLE TEAM tábor

A testvérem – 34. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. – Nyugi – suttogom rekedten –, megmaradok. A hangomtól még idegesebb lesz. – Mi van veled?…
PEOPLE TEAM tábor

Mit csináljunk? – 32. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Miután a koncert véget ér, rögtön előkerül az És most mit csináljunk? kérdés. Nekem tulajdonképpen mindegy, amúgy is csak sodródom. Szívem szerint visszamennék a szobámba, és ledőlnék az ágyra,…
PEOPLE TEAM tábor

Délutáni koncert – 31. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel ebben egyeztünk meg délutáni program gyanánt. Nekem, mondjuk, sok közöm nincs a zenéhez, de mindegy,…

This will close in 21 seconds