Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben jött rám. Így gyorsan keresek egy mosdót, és prevenciós céllal folyatom vagy öt percig a csuklómra a hideg vizet. Közben ismételgetem magamban, hogy nyugi, nyugi, nyugi, mert a torkom kezd összeszorulni, és egyre nehezebben tudok lélegezni. Aztán belép egy hét év körüli srác, és nekem szegez egy kérdést:
– Nem láttad a cilinderem? – Mindezt olyan természetesen, mintha valami teljesen átlagos dolgot keresne. Tanácstalanul körbenézek a mosdóban, majd megcsóválom a fejem annak jeleként, hogy nem, nem láttam. A kissrác lebiggyeszti a száját, majd kisétál. Bámulok utána, és közben azt veszem észre magamon, hogy újra jut elég levegő a tüdőmbe, és már a szívem sem ver annyira szaporán. Akkor ideje vacsorázni menni.
Ivánék már szereztek kaját, és letelepedtek egy asztal köré, mire visszaérek hozzájuk. Így, bár egy cseppet sem érzem magam éhesnek, én is beállok a sorba, hogy vacsorát kapjak. Előttem hárommal a lány, aki valahogy mindig a látóterembe kerül. A mellette álló fiúval beszélget, aki ugyanaz, mint akivel összeborulva olvasgatott. Közelebbről megnézve még helyesebb, mint eddig hittem. Mármint a lány. Tetszik a rés az első fogai között, és a tarkójánál göndörödő tincsek is. Egészen addig bámulom, amíg sorra nem kerül, és megkapva a vacsoráját el nem tűnik előlem.
Maxi: Vacsoráig tervezgetjük a robotunkat nagy nevetések közepette. Közben minden prekoncepcióm szertefoszlik, mert a legzárkózottabb a csapatunkból Léna és Márti, és végül velük beszélgetek a legkevesebbet. Viszont Botonddal és Ákossal is nagyon megtaláljuk a közös hangot, így természetesnek tűnik, hogy az egész délutánt együtt töltjük, és a vacsorát is közösen fogyasztjuk el. Vacsora közben Évát pillantom meg ismét, aki egy, a közelünkben álló asztalnál foglal helyet. Gyorsan felpattanok, és odalépve hozzá megbeszéljük, hogy vacsora után csatlakozik hozzánk. Ő is meg a vele vacsorázó fiú is, akit az írótáborban ismert meg. Nem tudom, hogy mi lesz az esti program, de az előzetes böngészések alapján abban biztos vagyok, hogy nem lesz rossz. Eszem pár falatot, de az izgatottságtól tulajdonképpen nincs is étvágyam, így hagyom, hogy a fiúk lecsapjanak az érintetlenül maradt rántott szeletemre. Legalább nem vész kárba.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
