Ebédidő – 8. rész

TÁBORNAPLÓ
PEOPLE TEAM tábor

Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását.

– Bocs – ér mellém vigyorogva –, tudod, milyenek a csajok. – Mondjuk, ezt én pont nem tudom, mivel a hírnevemmel ellentétben még nem volt egy barátnőm sem. Volt egy lány az évfolyamunkon, aki nagyon bejött, egészen addig, amíg nem töltöttem vele pár percet kettesben. Nem vallanám be senkinek, mert szétszednének, de engem kiábrándítanak azok a lányok, akik azt játsszák (és remélem, hogy tényleg csak játsszák), hogy már mindent megtapasztaltak az életből, amit csak lehet. Nem feltétlenül vágyom arra, hogy sokadik legyek valakinek a listáján, mert futószalagon fogyasztja a kapcsolatokat. Persze látom, ha valaki szép, mivel van szemem, de ebben is eltér az ízlésem kicsit a többi srácétól. Utálom például, ha valakinek nem látszik az arca a smink alatt. Azt is, ha mindene kilóg a ruhájából. Szerintem kicsit sem vonzó. Ellenben a farmer pólóval, a lófarokba kötött haj igenis az. Annyira elbambulok, hogy észre sem veszem, hogy Iván folyamatosan beszél hozzám. Csak a kérdő hangsúlyra leszek figyelmes. Reflexből nemet mondok, Maxi mellett így szoktam meg. Iván furcsán néz rám.

– Kár, én már majd éhen halok.

Ja, hogy ezt kérdezte.

– Akarom mondani, igen – helyesbítek azonnal, mert enni bármikor tudok. Az új szobatársam, ha lehet, még furcsábban méreget, majd legyint egyet, és csak annyit mond, hogy akkor menjünk kajálni.

Maxi: Ahogy egyre többen kezdenek lenni a tábor területén, úgy kezdem magam én is egyre hülyébben érezni, amiért magányosan csatangolok. Nem szeretem ezt az érzést, de általában jó módszer ellene, ha előveszek valami olvasnivalót, mert onnantól azzal foglalkozom. Van benne gyakorlatom, nem az első eset, hogy egyedül érzem magam. Otthon sincs túl sok barátom. A lányokat általában más érdekli, mint engem, a fiúkat meg általában más lányok érdeklik, nem én. Van a sulinkban robotikaszakkör, oda eljárok, de a többi tag – fiúk egytől egyig – nem nagyon akarnak befogadni maguk közé. Ott is láthatatlan vagyok, mint mindenhol. Egyébként itt is, a figyelemelterelés magam miatt kell, nem mások miatt. A kajálda mellett megyek el éppen, és az ott lévő táborozók száma azt jelzi, hogy éppen ebédidő lehet. Nem szokásom sokat foglalkozni az étkezésekkel, így csak felveszek egy szendvicset sok zöldséggel, és a leghátsó asztalhoz ülve kiválasztok egy érdekes cikket a programozásról.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.


Kapcsolódó

A sorozat többi része

PEOPLE TEAM tábor

Vissza a többiekhez – 38. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam távol a többiektől. Azt fogják hinni, hogy valami komoly nyavalyám van, olyan, amit senki nem…
PEOPLE TEAM tábor

Hová tűntünk? – 37. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem tudom, mióta ülhetünk Maxival a földön, és öleljük egymást abban a kitekert pózban, de érzem, hogy kezd nagyon kényelmetlenné válni a helyzet. Hirtelen egy hang szólal meg a…
PEOPLE TEAM tábor

Más vagyok, mint hittem – 36. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy hozzáérek az arcához, a könnyei még jobban megerednek. – Mi a fene bajod van? – már…
PEOPLE TEAM tábor

Patrik és Maxi – 33. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi majdnem kitöri a nyakát. Ijesztően nagyot esik, annyira, hogy mindannyian egyszerre pattanunk fel a fűből,…
PEOPLE TEAM tábor

Más, mint hittem – 35. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy megöleltük-e egymást valaha. Iszom pár kortyot a vízből, majd a homlokomhoz szorítom a…
PEOPLE TEAM tábor

A testvérem – 34. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. – Nyugi – suttogom rekedten –, megmaradok. A hangomtól még idegesebb lesz. – Mi van veled?…
PEOPLE TEAM tábor

Mit csináljunk? – 32. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Miután a koncert véget ér, rögtön előkerül az És most mit csináljunk? kérdés. Nekem tulajdonképpen mindegy, amúgy is csak sodródom. Szívem szerint visszamennék a szobámba, és ledőlnék az ágyra,…
PEOPLE TEAM tábor

Délutáni koncert – 31. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel ebben egyeztünk meg délutáni program gyanánt. Nekem, mondjuk, sok közöm nincs a zenéhez, de mindegy,…
PEOPLE TEAM tábor

Előttünk a délután – 30. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna. Nagyon könnyen el tudok vele beszélgeti. Ebben annak is szerepe van, hogy rengeteget kérdez, és…

This will close in 21 seconds