Írótábor, sporttábor és robotika – 12. rész

TÁBORNAPLÓ
PEOPLE TEAM tábor

Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit kérdez, hogy Ivett? Iván összehúzott szemöldökkel ránéz, majd elröhögi magát, és megvonja a vállát.

– Ivett kicsit féltékeny – fordul felém nevetve Nándi.

– Már volt szerencsém, engem is leellenőrzött – ismerem be, majd igyekszem rövidre zárni a témát, mert semmiképp nem akarok rossz ponttal indítani Ivánnál, hiszen vele fogok egy szobában lakni egy hétig. A lányok nem veszik a lapot, úgy tűnik, mindenkinek van Ivettről valamilyen sztorija. Mondjuk, az is igaz, hogy Ivánt látszólag egyáltalán nem zavarja, hogy a barátnője van terítéken, csak bólogat meg nevet minden történeten. Aztán ő is belekezd egybe:

– És az milyen volt, amikor anyámat hívta fel, hogy leellenőrizze, hogy tényleg vele mentem-e bevásárolni? – kérdezi, majd a fűben hanyatt dőlve röhögni kezd. – Anyám meg csinált egy képet, ahogy állunk a boltban a húspult előtt, és átküldte Ivettnek. – A többiek vihognak, csak én érzem magam zavarban. Nekem az idegeimre menne egy olyan lány, aki ennyire bizalmatlan, a szobatársam meg csak nevet rajta. Szerencsére miután kiveséztük a témát, a sportról kezdünk beszélgetni. Mert abban legalább egyezik a véleményünk, ugyanis nem véletlenül választottuk pont ezt a tábort.

Maxi: Hallgatom Évát, ahogy a kedvenc költőiről beszél, és megdöbbent azzal, hogy mennyire lelkesedik egy ennyire nem egzakt dologért. Tudománynak eddig nem szívesen neveztem, de talán majd Éva meggyőz arról, hogy az. Számomra az irodalom az a tantárgy, ami leginkább értelmetlen, így általában a bizonyítványomban a jók és jelesek között mindig megtalálható egy kegyelemkettes. A nyelvtannal már nincs akkora problémám, ott vannak szabályok. Viszont irodalomból egyedül a verslábak tudtak lekötni, de azok is csak rövid ideig.

– Most te mesélj a robotikáról – kéri Éva, én meg rájövök, hogy gondolatban szokás szerint elkalandoztam. Valószínű, hogy nem most leszek meggyőzve irodalomügyben, mivel nagyjából semmit nem hallottam abból, amit az új ismerősöm mesélt. Igyekszem ezt leplezni, és nagy vonalakban beszélni kezdek a robotikáról. Aztán a nagy vonalakból egyre kisebbek lesznek, és azt veszem észre, hogy az izgalomtól feltérdelve hadonászok Éva orra előtt, miközben azt ecsetelem, hogy miért ebben van a jövő. Meg egyébként úgy minden. Éva mosolyogva figyel, én meg elszégyellem magam, amiért utálom a költészetet.

– Mondj még valamit a versekről! – kérem visszaülve a fűbe, és ezúttal megpróbálok összpontosítani.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.


Kapcsolódó

A sorozat többi része

PEOPLE TEAM tábor

Vacsora után – 40. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem tudom, hogy minek a hatására, de kétszer annyit vacsorázok, mint általában. Lali mellettem marad a nővérével együtt, mert abban maradtunk, hogy majd evés után beszélgetünk. Velem ellentétben ők…
PEOPLE TEAM tábor

Vacsora – 39. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá. Nándi még mindig a trambulinon pattog, Iván pedig telefonál – gondolom, Ivett-tel –, amikor visszaérek…
PEOPLE TEAM tábor

Vissza a többiekhez – 38. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam távol a többiektől. Azt fogják hinni, hogy valami komoly nyavalyám van, olyan, amit senki nem…
PEOPLE TEAM tábor

Hová tűntünk? – 37. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem tudom, mióta ülhetünk Maxival a földön, és öleljük egymást abban a kitekert pózban, de érzem, hogy kezd nagyon kényelmetlenné válni a helyzet. Hirtelen egy hang szólal meg a…
PEOPLE TEAM tábor

Más vagyok, mint hittem – 36. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy hozzáérek az arcához, a könnyei még jobban megerednek. – Mi a fene bajod van? – már…
PEOPLE TEAM tábor

Patrik és Maxi – 33. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi majdnem kitöri a nyakát. Ijesztően nagyot esik, annyira, hogy mindannyian egyszerre pattanunk fel a fűből,…
PEOPLE TEAM tábor

Más, mint hittem – 35. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy megöleltük-e egymást valaha. Iszom pár kortyot a vízből, majd a homlokomhoz szorítom a…
PEOPLE TEAM tábor

A testvérem – 34. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. – Nyugi – suttogom rekedten –, megmaradok. A hangomtól még idegesebb lesz. – Mi van veled?…
PEOPLE TEAM tábor

Mit csináljunk? – 32. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Miután a koncert véget ér, rögtön előkerül az És most mit csináljunk? kérdés. Nekem tulajdonképpen mindegy, amúgy is csak sodródom. Szívem szerint visszamennék a szobámba, és ledőlnék az ágyra,…

This will close in 21 seconds