Egyedül – 7. rész

TÁBORNAPLÓ
PEOPLE TEAM tábor

Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és mosolyogva – igen, mosolyogva – annyit mond, hogy a barátnője keresi. Ennek a srácnak aztán van idegrendszere, az biztos. Vagy titokban nyugtatókon él, és az egész táskája azzal van megtömve, hogy kitartson a héten. Mindegy, a lényeg, hogy egyedül maradok, mivel abból kiindulva, hogy mennyire kényelmesen helyezkedik el egy fa tövében, arra következtetek, hogy ez nem lesz rövid csevej. Megfordul a fejemben, hogy elővegyem a saját mobilomat, de nem szokásom céltalanul nyomkodni, meg különben is a szobában felejtettem. Hát, nem vagyok egy tipikus ilyen szempontból, az biztos. Szerencsére van egy húgom, aki hatszor annyit szórakozik mindenféle kütyüvel, mint az átlag, így a világegyetem rendje helyreáll, pótolja azt, amit én nem teszek meg. Egy kavicsot rugdosva egyre messzebb kerülök Iván nyugtatgató mormogásától meg Ivett telefonból kihallatszó hangjától. Hirtelen Maxit pillantom meg, naná, hogy mobillal a kezében. Annyira belefeledkezik, hogy majdnem pofára esik, aztán mégsem. Mondjuk, az sem érdekelt volna. Azért kiszúrás ez, ha van az embernek egy ikertesója, de nem jó semmire. Ha kicsivel normálisabb lenne, most nem kéne egyedül lődörögnöm itt, mint valami kriplinek. Dühösen rúgok bele a kavicsba, majdnem eltalálom Maxit. Persze fel sem néz. Tipikus.

Maxi: Miután elköszönök a szüleimtől, tovább mászkálok, mert nincs semmi más dolgom, ráadásul hirtelen nem emlékszem, hogy melyik épületbe van a szobám. Messziről látom a tesómat, egy irtó magas sráccal sétálgat. Természetesen neki már van társasága, nem olyan magányos kripli – nagymamánk szokta használni ezt a szót –, mint én. Ettől kicsit vacakul kezdem magam érezni, mert otthon is mindig ez van. Patrikon fürtökben lógnak a csajok meg a barátok, én meg általában csak a szomszéd szobából hallgatom a zenét meg a ricsajt. Mindig én voltam a láthatatlan kettőnk közül. Sokszor akkor sem vesznek észre a haverjai, ha leülnek mellém a konyhaasztalhoz kajálni. Egy darabig arra gondoltam, hogy csak nem tanították meg őket köszönni, de az utóbbi időben a láthatatlanságra több jel mutat. Nemrég ugyanis az egyikük konkrétan nekem jött az előszobában, majd mindenféle mentegetőzés nélkül továbbsétált. Mindegy, megszoktam. Úgy tűnik, itt sem lesz másként.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.


Kapcsolódó

A sorozat többi része

PEOPLE TEAM tábor

Vissza a többiekhez – 38. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam távol a többiektől. Azt fogják hinni, hogy valami komoly nyavalyám van, olyan, amit senki nem…
PEOPLE TEAM tábor

Hová tűntünk? – 37. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem tudom, mióta ülhetünk Maxival a földön, és öleljük egymást abban a kitekert pózban, de érzem, hogy kezd nagyon kényelmetlenné válni a helyzet. Hirtelen egy hang szólal meg a…
PEOPLE TEAM tábor

Más vagyok, mint hittem – 36. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy hozzáérek az arcához, a könnyei még jobban megerednek. – Mi a fene bajod van? – már…
PEOPLE TEAM tábor

Patrik és Maxi – 33. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi majdnem kitöri a nyakát. Ijesztően nagyot esik, annyira, hogy mindannyian egyszerre pattanunk fel a fűből,…
PEOPLE TEAM tábor

Más, mint hittem – 35. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy megöleltük-e egymást valaha. Iszom pár kortyot a vízből, majd a homlokomhoz szorítom a…
PEOPLE TEAM tábor

A testvérem – 34. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. – Nyugi – suttogom rekedten –, megmaradok. A hangomtól még idegesebb lesz. – Mi van veled?…
PEOPLE TEAM tábor

Mit csináljunk? – 32. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Miután a koncert véget ér, rögtön előkerül az És most mit csináljunk? kérdés. Nekem tulajdonképpen mindegy, amúgy is csak sodródom. Szívem szerint visszamennék a szobámba, és ledőlnék az ágyra,…
PEOPLE TEAM tábor

Délutáni koncert – 31. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel ebben egyeztünk meg délutáni program gyanánt. Nekem, mondjuk, sok közöm nincs a zenéhez, de mindegy,…
PEOPLE TEAM tábor

Előttünk a délután – 30. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna. Nagyon könnyen el tudok vele beszélgeti. Ebben annak is szerepe van, hogy rengeteget kérdez, és…

This will close in 21 seconds