Érkezés, de most már tényleg – 2. rész

TÁBORNAPLÓ
PEOPLE TEAM tábor

Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog, mintha a korzón sétálgatna. Hát, én biztos, hogy nem leszek a gardedámja, pont nem érdekel, hogy mit csinál. Tulajdonképpen az sem zavarna, ha nem találna el a kapuig, hanem eltévedne valahol Kecskeméten, és bóklászna egy héten keresztül a városban. De pont annyira nem érdekel az sem, hogy itt van. Már a kapuban álló lányokkal beszélgetek, mire mellém ér. Mosolyogva kérdezik meg az ő nevét is. Hé, ez a mosoly eddig nekem szólt, én meg ragaszkodom hozzá.

– Testvérek vagytok? – kérdezi meg a szőkébb lány, mire egyszerre vágjuk rá Maxival, hogy nem. Legalább ebben egyetértünk. A barnább lány gyanakodva méreget minket.

– De ugyanaz a vezetéknevetek – csodálkozik.

– Van ilyen – vonom meg a vállam, de látom a csajokon, hogy nem hisznek nekem.

Maxi: Mire elszenvedem magam a kapuig – mert persze hogy kavics ment a cipőmbe –, Patrik már ott meregeti a szemeit a lányokra, akik az érkezőket várják. Egy pillantással felmérem, hogy a szőke tuti bejön neki, de addigra már kérdezik is a nevemet. Utálok bemutatkozni, mert utálom a nevemet. A vezetéknevemmel semmi bajom nem volna, ha nem lenne közös a tesómmal, de így szinte letagadhatatlan a vérségi kötelék. Mint most is, mert már kérdezik is, hogy testvérek vagyunk-e. Reflexből tagadjuk mindketten. Mosolyoghatnék is rajta, ha nem történt volna meg már milliószor. Az egyik lány nem adja fel.

– De téged Kis-Koltai Patriknak, téged meg Kis-Koltai Patríciának hívnak – bököd felénk a mutatóujjával. Mondjuk, ezt már nem bírom szó nélkül.

– Nem Patrícia, MAXImum Pati. – Egyébként e miatt a mondat miatt szólít mindenki Maxinak. – Az egyezés csupán a véletlen műve – tárom szét színpadiasan a kezeimet, a bátyám meg felmordul mellettem. Ismerem jól, ez csak az egyetértő morgása. Sokféle van neki, szinte minden helyzetben képes morogni. Ezt az egyetértőt hallom a legritkábban, ünnepnapokra tartogatja.

– Szóval nem vagytok rokonok – nehezen engedi el a szőke lány a gondolatot, aztán végül csak vállat von. – Tulajdonképpen lényegtelen. Térjünk rá arra, hogy mit kell tudnotok a táborról.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.


Kapcsolódó

A sorozat többi része

PEOPLE TEAM tábor

Délutáni koncert – 31. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel ebben egyeztünk meg délutáni program gyanánt. Nekem, mondjuk, sok közöm nincs a zenéhez, de mindegy,…
PEOPLE TEAM tábor

Előttünk a délután – 30. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna. Nagyon könnyen el tudok vele beszélgeti. Ebben annak is szerepe van, hogy rengeteget kérdez, és…
PEOPLE TEAM tábor

Menjünk ebédelni! – 29. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi felpattan egy trambulinra, de mindenki más inkább csak úgy tesz, mintha csinálna valamit. Hajni ott…
PEOPLE TEAM tábor

Akkor vágjunk bele! – 28. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal azonban semmiféle olyan problémám nincs, ami nem érint másokat. Legalább ezer fok van, és egy…
PEOPLE TEAM tábor

Szünet – 27. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak tíz óra van, pokolian éget a nap. A csapatok könnyen kialakulnak, mivel Nándi bekiabálja, hogy…
PEOPLE TEAM tábor

Jó kis csapat – 26. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a labdát kell megszereznünk egymástól, hol ugyanazt kiütnünk egymás hóna alól. Mivel nem minden párosnál kiegyenlítettek…
PEOPLE TEAM tábor

Az első témafoglalkozás – 25. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre kötötték, hogy mindenki érjen oda időben. Iván nem veszi magára a dolgot, csak mosolyogva elnézést…
PEOPLE TEAM tábor

Reggeli – 23. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak el. Nem tudom, hogy be akarom-e avatni Ivánt, és abban sem vagyok biztos, hogy mennyire…
PEOPLE TEAM tábor

Milyen egy jó szobatárs? – 22. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok, aztán lassan kezd beugrani a tegnapi nap és vele együtt a rosszulléteim. De nem bambulhatok…

This will close in 21 seconds