Érkezés, de most már tényleg – 2. rész

TÁBORNAPLÓ
PEOPLE TEAM tábor

Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog, mintha a korzón sétálgatna. Hát, én biztos, hogy nem leszek a gardedámja, pont nem érdekel, hogy mit csinál. Tulajdonképpen az sem zavarna, ha nem találna el a kapuig, hanem eltévedne valahol Kecskeméten, és bóklászna egy héten keresztül a városban. De pont annyira nem érdekel az sem, hogy itt van. Már a kapuban álló lányokkal beszélgetek, mire mellém ér. Mosolyogva kérdezik meg az ő nevét is. Hé, ez a mosoly eddig nekem szólt, én meg ragaszkodom hozzá.

– Testvérek vagytok? – kérdezi meg a szőkébb lány, mire egyszerre vágjuk rá Maxival, hogy nem. Legalább ebben egyetértünk. A barnább lány gyanakodva méreget minket.

– De ugyanaz a vezetéknevetek – csodálkozik.

– Van ilyen – vonom meg a vállam, de látom a csajokon, hogy nem hisznek nekem.

Maxi: Mire elszenvedem magam a kapuig – mert persze hogy kavics ment a cipőmbe –, Patrik már ott meregeti a szemeit a lányokra, akik az érkezőket várják. Egy pillantással felmérem, hogy a szőke tuti bejön neki, de addigra már kérdezik is a nevemet. Utálok bemutatkozni, mert utálom a nevemet. A vezetéknevemmel semmi bajom nem volna, ha nem lenne közös a tesómmal, de így szinte letagadhatatlan a vérségi kötelék. Mint most is, mert már kérdezik is, hogy testvérek vagyunk-e. Reflexből tagadjuk mindketten. Mosolyoghatnék is rajta, ha nem történt volna meg már milliószor. Az egyik lány nem adja fel.

– De téged Kis-Koltai Patriknak, téged meg Kis-Koltai Patríciának hívnak – bököd felénk a mutatóujjával. Mondjuk, ezt már nem bírom szó nélkül.

– Nem Patrícia, MAXImum Pati. – Egyébként e miatt a mondat miatt szólít mindenki Maxinak. – Az egyezés csupán a véletlen műve – tárom szét színpadiasan a kezeimet, a bátyám meg felmordul mellettem. Ismerem jól, ez csak az egyetértő morgása. Sokféle van neki, szinte minden helyzetben képes morogni. Ezt az egyetértőt hallom a legritkábban, ünnepnapokra tartogatja.

– Szóval nem vagytok rokonok – nehezen engedi el a szőke lány a gondolatot, aztán végül csak vállat von. – Tulajdonképpen lényegtelen. Térjünk rá arra, hogy mit kell tudnotok a táborról.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelent meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.


Kapcsolódó

A sorozat többi része

PEOPLE TEAM tábor

Este a táborban – 42. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Magamban elképzelem, ahogy Lalival ketten eltöltjük a hetet, de még nem érek a gondolat végére sem, amikor Ivánék megállnak mellettünk. – Jössz az előadásra? – kérdezi meg a szobatársam,…
PEOPLE TEAM tábor

Jó társaság – 41. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Hajni ámulva néz rám egy darabig, majd hirtelen felpattan. – Akkor én most – kezd hátrálni –, én most lelépek. Majd tényleg így tesz, anélkül, hogy visszanézne. Ezúttal Lalin…
PEOPLE TEAM tábor

Vacsora után – 40. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem tudom, hogy minek a hatására, de kétszer annyit vacsorázok, mint általában. Lali mellettem marad a nővérével együtt, mert abban maradtunk, hogy majd evés után beszélgetünk. Velem ellentétben ők…
PEOPLE TEAM tábor

Vacsora – 39. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá. Nándi még mindig a trambulinon pattog, Iván pedig telefonál – gondolom, Ivett-tel –, amikor visszaérek…
PEOPLE TEAM tábor

Vissza a többiekhez – 38. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam távol a többiektől. Azt fogják hinni, hogy valami komoly nyavalyám van, olyan, amit senki nem…
PEOPLE TEAM tábor

Hová tűntünk? – 37. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem tudom, mióta ülhetünk Maxival a földön, és öleljük egymást abban a kitekert pózban, de érzem, hogy kezd nagyon kényelmetlenné válni a helyzet. Hirtelen egy hang szólal meg a…
PEOPLE TEAM tábor

Más vagyok, mint hittem – 36. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy hozzáérek az arcához, a könnyei még jobban megerednek. – Mi a fene bajod van? – már…
PEOPLE TEAM tábor

Patrik és Maxi – 33. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi majdnem kitöri a nyakát. Ijesztően nagyot esik, annyira, hogy mindannyian egyszerre pattanunk fel a fűből,…
PEOPLE TEAM tábor

Más, mint hittem – 35. rész

TÁBORNAPLÓ
Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy megöleltük-e egymást valaha. Iszom pár kortyot a vízből, majd a homlokomhoz szorítom a…

This will close in 21 seconds